Kúpos nyakú, öblös testű, talpas márványedény, ún. kandila, testén négy hosszúkás, középen átfúrt füllel. Az edény belül csak részben kivájt/kifúrt, így meglehetősen nehéz. Hasonló formájú, kúpos nyakú, kónikus talpú edények - melyeket különféle méretben és anyagból, így agyagból is előszeretettel készítettek - a görög bronzkor kora-kykládikus IA korszakára, az ún. Grotta–Pelos kultúra Plastiras-csoportjára jellemzőek. A kandilák nevüket a mai görög nyelv "mécses" (καντήλα) szavától kölcsönözték. Funkciójuk kérdéses, feltehetőleg valamiilyen folyadék tárolására használhatták őket, bár ennek ellentmond, hogy belsejüket nem mindig vésték ki teljesen. A négy átfúrt fülön talán madzagot vezethettek át, mellyel az edény szájának lezárását segíthették. A márványból készült darabok minden bizonnyal nagy értékkel bírtak, főként temetkezések mellékleteként kerülnek elő, ahogy az itt látható edény is, melyet több más tárggyal együtt Paros szigetén, Glypha kora-kykládikus temetőjének egyik sírjában (24.) találtak a 19. század végén (Christos Tsountas ásatásán).
.
