In a nutshell
Mi ez?
Nagyméretű, háromfülű edény, amelyet a görögök víz hordására használtak.
Hol készült?
Az ókori Hellászban, Athén városában.
Mikor készült?
Kr. e. 470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Az edény talpától a szájáig 29,6 cm magas.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
Where and when
A hüdria a klasszikus kori Athénban készült Kr. e. 470 körül. Ekkortájt a perzsák felett aratott győzelmeknek (Kr. e. 490-ben Marathónnál, Kr. e. 480-ban Szalamisznál, Kr. e. 479-ben Plataiainál) köszönhetően már Athén volt az egyik legbefolyásosabb görög városállam.
Look around
A vázaképen szereplő nők bokáig érő hosszú, redőzött ruhát, úgynevezett khitónt viselnek, amely vékony lenből szőtt anyagból készült. Attól függően, hogy a dór vagy a ión divatot követték, a khitón egy vagy két négyszögletes alakú szövetdarabból állt, amelyet övvel erősítettek derekuk köré, vállukon pedig a mai biztosítótűkhöz hasonló fibulákkal rögzítették. Nők és férfiak egyaránt hordták, de a férfiaké szűkebb volt és csak térdig ért.
Az asszonyok másik jellegzetes öltözete a vastagabb, egyszínű vagy sokszínű, gyapjúból készült peplosz volt, amely szintén egy téglalap alakúra vágott szövetdarabból állt, de a khitóntól némileg eltérő módon, széltében és függőlegesen hajtogatva viselték.
Hidegebb időben a férfiak és a nők is köpenyt, úgynevezett himationt vettek még magukra. A görögök nadrágot szinte egyáltalán nem hordtak, mert barbár öltözetnek tartották, és a mai ember számára meglepő módon fehérneműt sem viseltek.
A tehetősebbek bőrből készült szandált és cipőt hordtak, de a szegényebbek még télen is mezítláb jártak.
Az előkelő nők aranyból, elefántcsontból és más nemes anyagokból készült ékszereket viseltek, akik pedig ezt nem engedhették meg maguknak, bronzból, csontból vagy üvegből készült nyakláncokkal, fülbevalókkal vagy karkötőkkel ékesítették magukat. Az arc festése, a sminkhasználat már az ókorban is divat volt. Színes szemfestéket használtak, szempilláikra kormot vagy szenet kentek.
Mi ez?
Nagyméretű, háromfülű edény, amelyet a görögök víz hordására használtak.
Hol készült?
Az ókori Hellászban, Athén városában.
Mikor készült?
Kr. e. 470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Az edény talpától a szájáig 29,6 cm magas.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
A tojásdad testű, háromfülű edényt az ókori görögök a víz (hüdór) szavuk után hüdriának nevezték és víz hordására használták. A váza nyakán, függőlegesen elhelyezett fül az edény vízbe merítésére, a két oldalsó, vízszintes fül pedig a vízzel teli edény emelésére szolgált.
Az agyagedényt vörösalakos technikával díszítették. Az edény testén három nőalakot láthatunk fonás közben. A vázakép közepén egy asszony ül támlás széken. Egyik kezében gombolyagot tart, másik karját pedig az előtte álló nőalak felé fordítja. Utóbbi egy kosarat, egy úgynevezett kalathoszt tart magasra emelt kezében, talán a nyers gyapjú vagy a kész gombolyagok számára. A harmadik alak az ülő nő mögött áll és jobbjában szintén egy kosarat, baljában pedig egy tükröt tart. Az athéni hüdria jelenete nőket ábrázol, akiknek a legfontosabb feladata a gyermeknevelés mellett, a szövés, fonás és más házi munkák elvégzése volt.
A hüdria a klasszikus kori Athénban készült Kr. e. 470 körül. Ekkortájt a perzsák felett aratott győzelmeknek (Kr. e. 490-ben Marathónnál, Kr. e. 480-ban Szalamisznál, Kr. e. 479-ben Plataiainál) köszönhetően már Athén volt az egyik legbefolyásosabb görög városállam.
A vázaképen szereplő nők bokáig érő hosszú, redőzött ruhát, úgynevezett khitónt viselnek, amely vékony lenből szőtt anyagból készült. Attól függően, hogy a dór vagy a ión divatot követték, a khitón egy vagy két négyszögletes alakú szövetdarabból állt, amelyet övvel erősítettek derekuk köré, vállukon pedig a mai biztosítótűkhöz hasonló fibulákkal rögzítették. Nők és férfiak egyaránt hordták, de a férfiaké szűkebb volt és csak térdig ért.
Az asszonyok másik jellegzetes öltözete a vastagabb, egyszínű vagy sokszínű, gyapjúból készült peplosz volt, amely szintén egy téglalap alakúra vágott szövetdarabból állt, de a khitóntól némileg eltérő módon, széltében és függőlegesen hajtogatva viselték.
Hidegebb időben a férfiak és a nők is köpenyt, úgynevezett himationt vettek még magukra. A görögök nadrágot szinte egyáltalán nem hordtak, mert barbár öltözetnek tartották, és a mai ember számára meglepő módon fehérneműt sem viseltek.
A tehetősebbek bőrből készült szandált és cipőt hordtak, de a szegényebbek még télen is mezítláb jártak.
Az előkelő nők aranyból, elefántcsontból és más nemes anyagokból készült ékszereket viseltek, akik pedig ezt nem engedhették meg maguknak, bronzból, csontból vagy üvegből készült nyakláncokkal, fülbevalókkal vagy karkötőkkel ékesítették magukat. Az arc festése, a sminkhasználat már az ókorban is divat volt. Színes szemfestéket használtak, szempilláikra kormot vagy szenet kentek.
Age group
Subject
Topic
Teaching suggestions
- társadalmi berendezkedés az ókori Hellászban
- Nők helyzete az ókorban
- Ókori viseletek
LETÖLTHETŐ ANYAGOK
-
LEXIKON
Vörösalakos vázafestészet; Ókori öltözködés; Görög hajviselet, fejfedők;