2 / 1

Boeotian black-glazed kantharos

In a nutshell

Mi ez?

Feketemázas ivóedény, amit idegen szóval kantharosznak hívnak. Ezt az edényformát az ókori görögök és etruszkok bor fogyasztására használták. A lakomák fontos kelléke volt.

Hol készült?

Az ókori Hellász területén, Boiótiában készült.

Mikor készült?

Kr. e. 5. században, a görög művészet klasszikus korában (Kr. e. 480-323).

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 11,3 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Feketemázas ivóedény, amit idegen szóval kantharosznak hívnak. Ezt az edényformát az ókori görögök és etruszkok bor fogyasztására használták. A lakomák fontos kelléke volt.

Hol készült?

Az ókori Hellász területén, Boiótiában készült.

Mikor készült?

Kr. e. 5. században, a görög művészet klasszikus korában (Kr. e. 480-323).

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 11,3 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Az alacsony testű, széles szájú, kétfülű ivóedény, görög nevén kantharosz , az Itáliai-félszigeten élt etruszkok jellegzetes edénytípusa volt. Jellemzője az edény szája fölé emelkedő két nagyméretű, íves, agyagszalagból formált fül.

Ez az ivóedényforma Hellász területén is elterjedt, ahol elsősorban a szintén kétfülű ivócsészét, a külixet  és annak mélyebb változatát, a szküphoszt  használták.

A görög ivóedényeket általában fekete-, vagy vörösalakos ábrákkal díszítették, míg az etruszk kantharoszokat többnyire egységesen fekete színűre égették ki. Ezeket a feketére égetett etruszk edényeket bucchero  (ejtsd: bukkeró) edényeknek is hívják. Felületük általában sima, de néha külön megformált, domború díszítés is kerülhetett rájuk, amit más szóval reliefdíszítésnek hívunk. Az itt látható edényt nem etruszk, hanem egy görög fazekas készítette.

Ez az etruszk típusú ivóedény az ókori Görögország Boiótia nevű régiójában készült a Kr. e. 5. században, a görög művészet klasszikus korában (Kr. e. 480-323). A vázát azonban készítési helyétől távolabb, az ókori Korinthosz  környékén találták.

Boiótia Közép-Görögország területén található síkság, amit hegyvonulatok határolnak. Egyik legmagasabb pontja a Helikón, ami a mítoszok szerint a múzsák lakóhelye volt. Boiótia legjelentősebb települése Thébai volt, ami a késő-bronzkorban élte virágkorát. A városhoz kapcsolódik a thébai mondakör, amit Szophoklész  tragédiaköltőnek köszönhetően jól ismerünk. A mondakör két legismertebb alakja a thébai király, Oidipusz,  aki tudta nélkül végzett saját apjával, és a lánya, Antigoné aki a törvény ellenére eltemette párbajban elesett fivérét, hogy eleget tegyen az istenek parancsának.

A görög történelem három jelentős csatája is Boiótia területén történt. Kr. e. 479-ben Plataia  városa mellett zajlott le az a csata, amelyben a görögök biztosították függetlenségüket a perzsákkal szemben. Kr. e. 371-ben Leuktránál  vívták azt az ütközetet, ahol az Epameinóndasz  vezette thébaiak legyőzték Spártát, és ezzel átvették a vezető szerepet Hellászban. Khairóneia pedig arról nevezetes, hogy Kr. e. 338-ban itt szenvedték el a görögök azt a vereség, amely a Hellász feletti makedón uralom kezdetét jelentette.