2 / 1

Marble relief depicting a gladiator and a judge

In a nutshell

Mi ez?

Márvány dombormű egy gladiátor és egy bíró ábrázolásával.

Hol készült?

Az ókori Itáliában készült.

Mikor készült?

Kr. e. 40–20 között, a római köztársaságkor végén készült.

Miből készült?

Bronzból készült.

Mekkora ez a dombormű?

56 × 63 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Márvány dombormű egy gladiátor és egy bíró ábrázolásával.

Hol készült?

Az ókori Itáliában készült.

Mikor készült?

Kr. e. 40–20 között, a római köztársaságkor végén készült.

Miből készült?

Bronzból készült.

Mekkora ez a dombormű?

56 × 63 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

A dombormű két alakot ábrázol. A bal oldali férfi tunicát visel, kezében pedig egy botot tart, amely túlnyúlik a dombormű felső párkányán. A bot a férfi tisztségére utalhat: ő egy bíró. A másik alakot tarkóvédős sisakja és pikkelymintás páncélja alapján gladiátorként azonosíthatjuk, akit egyik kezében kerek pajzzsal, másikban  karddal ábrázolt a szobrász.


A rómaiak felszerelésük és harcmodoruk alapján különböző típusokba sorolták a gladiátorokat. A reliefen látható harcos egy ’lovag’ (eques), ki a küzdelmet lóháton kezdte, majd gyalog folytatta. A gladiátorküzdelmeken általában a lovagok vívták a nyitó párviadalt.

A töredékes dombormű egy nagyobb jelenet része lehetett. Elképzelhető, hogy síremléket díszített.

A dombormű a római köztársaságkor végén, Kr. e. 40–20 között készült lunai márványból. Rómában találták, ahol egy építményt, talán síremléket díszített.

A gladiátorviadalokon általában különböző fegyvernemű harcosok küzdöttek meg egymással. Ókori szerzők írásaiban sokféle fegyvernemről olvashatunk. A leggyakoribbak közé tartozott a retiarius , secutor , murmillo , thraex  és a hoplomachus . Az egymással küzdő gladiátorok fegyverei és felszerelése között egyensúlyt figyelhetünk meg: a több és jobb támadófegyverrel rendelkezők védőfelszerelése hiányosabb volt, és általában olyan ellenfeleket kaptak, akiknek jobb védőfelszerelésben, de kevésbé hatékony támadófegyverekkel kellett harcolniuk. Így gyakori párosítás volt a retiarius és a secutor, a murmillo és a thraex vagy a murmillo és hoplomachus. A gladiátorok védőfelszerelése csak azokat a testrészeket fedte – a fejet, kezet, lábat és az izületeket – amelyek nagyon sérülékenyek voltak. A viadalok célja sohasem az volt, hogy minél előbb legyőzzék egymást az ellenfelek, hanem hogy minél látványosabb legyen a küzdelem. Gyakran előfordult az is, hogy nem egymás ellen küzdöttek, hanem különféle vadállatokkal kellett felvenniük a harcot – ezeket a küzdelmeket hívták venatiónak . Ennek ábrázolását láthatjátok egy egykor magyar magángyűjteményben lévő, ma már Liverpoolban őrzött elefántcsont táblán.