2 / 1

Corinthian relief plaque in the form of a sphinx

In a nutshell

Mi ez?

Ülő szfinx alakú terrakotta lap.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Korinthosz városában

Mikor készült?

Kr. e. 480–470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.

Miből készült?

Agyagból készült, formába préselve.

Mekkora ez a szobor?

Magassága 9,6 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Ülő szfinx alakú terrakotta lap.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Korinthosz városában

Mikor készült?

Kr. e. 480–470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.

Miből készült?

Agyagból készült, formába préselve.

Mekkora ez a szobor?

Magassága 9,6 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A szfinxet ábrázoló dombormű agyagból készült, negatív formába préselve, majd kiégették. A női fejjel és szárnyas oroszlántesttel ábrázolt keveréklény hátsó lábain ül, fejét a néző felé fordítja. Fején henger alakú fejdíszt (poloszt) visel. A szobor felülete festett volt: helyenként még láhatók a fehér alapozó réteg nyomai, a szárnyakon, a mellrészen, a fejdíszén és a talapzaton pedig piros festés maradványai figyelhetők meg.
A dombormű az ókori Korinthoszban  készült tárgycsoportba tartozik, amely szfinxeket és más lényeket, például kakasokat és Gorgókat ábrázoló terrakottalapokból áll. Ezek a lapok sírokból, lakóházakból és szentélyekből is előkerültek, ezért nem tudjuk biztosan, hogy mire használták őket.

Kr. e. 480–470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején készült Korinthoszban .

A szfinx oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lény volt az ókori egyiptomi és görög mitológiában. Eredete az ókori Egyiptomba nyúlik vissza, ahol szárnyas oroszlántesten férfi fejjel ábrázolták. Az ókori görögöknél azonban szinte mindig női feje volt.

A görög mitológiában a leghíresebb szfinx a boiótiai Thébai városához kapcsolódik. A történet szerint egy szfinx tartotta rettegésben Thébai lakóit és megölte azokat, akik nem tudtak válaszolni a találós kérdésére: mi az, aminek csak egy hangja van, mégis reggel négy, délben kettő, este három lábon jár? A helyes választ végül az arra járó Oidipusz adta meg: az ember, mert csecsemőkorában négykézláb mászik, majd élete nagy részében két lábon jár, időskorában pedig egy harmadik „lábra” (botra) támaszkodik. A szfinx ezután szégyenében leugrott egy szikláról, Oidipuszt pedig a thébaiak hálából királyukká választották. E történet nyomán az ókori görögök a szfinxet mindentudó és bölcs, de egyben kegyetlen lénynek képzelték.

Oidipusz és a szfinx egy Kr. e. 5. századi athéni vörösalakos csésze (külix) belsejében.