2 / 1

Fragment of a marble relief depicting a hero in a banquet scene

In a nutshell

Mi ez?

Ismeretlen hérósz  tiszteletére faragott dombormű lakomaábrázolással.

Hol készült?

Az ókori Athén környékén.

Mikor készült?

Kr. e. 350-300 körül, a görög művészet klasszikus korának (Kr. e. 480-323) végén.

Miből készült?

Az Athén melletti Pentelikon-hegyen bányászott márványból faragták.

Mekkora ez az edény?

A megmaradt töredék 41 cm magas és 31,5 cm széles.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Ismeretlen hérósz  tiszteletére faragott dombormű lakomaábrázolással.

Hol készült?

Az ókori Athén környékén.

Mikor készült?

Kr. e. 350-300 körül, a görög művészet klasszikus korának (Kr. e. 480-323) végén.

Miből készült?

Az Athén melletti Pentelikon-hegyen bányászott márványból faragták.

Mekkora ez az edény?

A megmaradt töredék 41 cm magas és 31,5 cm széles.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

#dombormű #lakoma #ivócsésze #rhüton #köpeny #márvány #Szépművészeti Múzeum

A márvány dombormű központi alakja egy kereveten fekvő, szakállas, köpenyes férfi, aki valószínűleg egy hérósz, azaz hős. Egyik kezében ivócsészét tart, míg a másikban ivókürtöt, amit idegen szóval rhütonnak nevezünk. Az ivókürt a bőség és a gazdagság jelképe is volt az ókori görög és római kultúrákban. A férfi előtt megterített asztal látható, rajta áldozati ételekkel, ami szintén a bőségre és gazdagságra utal. Fontos, hogy az ételeket szinte mindig érintetlen állapotban ábrázolták, ami az örökkévalóságra utal. Az asztal alatt fekvő kutya a hűséget szimbolizálja. A jelenet másik fő alakja egy köpenyt viselő nő, akinek feje mellett egy lófej részlete jelenik meg. A ló általában a hérószokhoz és az előkelő emberekhez köthető, hiszen a lótartás sokba került, ezért kiváltságnak számított.

A domborművön látható jelenettel gyakran találkozhatunk sírköveken és szentélyekben felajánlott domborműveken. Az ókori görögök ugyanis sokszor ábrázolták lakoma közben a túlvilágra távozott szeretteiket és hérószaikat.

A márvány dombormű egy Athén környéki kőfaragóműhelyben készült Kr. e. 350-300 körül, a görög művészet klasszikus korának (Kr. e. 480-323) végén vagy hellénisztikus korának (Kr. e. 323–31) elején.

A görög mitológiában számtalan hérósszal  találkozhatunk, akiket az ókorban az istenekhez hasonló módon tiszteltek. Az ókori Hellászban minden városnak megvoltak a saját hősei, akikhez a város lakói szorosan kötődtek. Ők voltak a város alapítói és a közösség ősei, akik a város érdekében kiemelkedő tetteket vittek véghez. Nem meglepő, hogy az ókoriak közelebb érezték magukhoz hérószaikat, mint az olümposzi isteneket.  

A városok gyakran a nevüket is hérószokról kapták, mint Argosz, vagy Hérakleia és legfontosabb ünnepeik is hozzájuk kötődtek. A hérósz sírját és egyben szentélyét a város kitüntetett pontján alakították ki. Ezt a lakók rendszeresen látogatták, hogy különféle ajándékokért cserébe a hérósz támogatását kérjék.

A legismertebb görög hős Héraklész, akinek a mítoszok szerint tizenkét veszélyes munkát kellett elvégeznie, hogy vezekeljen egy őrült tettéért. Halála után az olümposzi istenek maguk közé emelték, istenné vált.