Lexicon

23 / 22

Lélegzések könyve

A Lélegzések könyve néven ismert halotti szövegek az óbirodalmi Piramisszövegektől a római korig ívelő halotti szövegkorpusz utolsó képviselő, amelyek a görög-római kor idején váltották fel a Halottak Könyve használatát. Fontos megjegyezni azonban, hogy az elnevezés két különböző korú és tartalmú művet jelöl, amelyet az egyiptomiak maguk is tudatosan megkülönböztettek a „Első” és „Második könyv” kiegészítő cím feltüntetésével. A Lélegzések Könyve szinte valamennyi fennmaradt példánya a thébai Amon-papsághoz köthető; a Halottak Könyvével szemben ezekben a szövegekben Amon játszik kiemelkedő szerepet. Használatuk azonban nem csak Thébára, hanem annak vonzáskörzetére, így Medamudra és Armantra is kiterjedt. Legkorábbi ismert megjelenése a 30. dinasztia végére (kb. Kr. e. 350), tehát az utolsó natív egyiptomi királydinasztia uralkodásának idejére tehető.

A két megkülönböztetett könyv néhány rövidített, démotikus változattól eltekintve szinte csak hieratikus írással írott dokumentumokban maradt fenn, ismert továbbá egy vignettával rendelkező példány is. Mindkét könyvet isteni eredetűnek vallották. Az elsőről azt tartották, hogy Ízisz írta Ozirisz számára, míg a római korból ismert másodikról úgy vélték, Thot isten másolta. A ma 15 szakaszra osztott, ám eredetileg vélhetően csak 12 részből álló, egységes felépítésű első könyvvel szemben a második tartalma lényegesen összetettebb és változatosabb. Ennek a könyvnek rövidített változatai is ismertek. A papiruszon fennmaradt példányok hátoldalán gyakorta szerepelt a könyvek pontos elhelyezését célzó utasítás, amely az első könyv helyét a szíven, míg a másodikét a fej alatt, vagy a lábak közelében jelölte meg.

Mindkét mű közös vonása, hogy az éltető levegő megszerzésének, a név fennmaradásának és a „második halál”, vagyis a végső pusztulás elkerülésének fontosságát hangsúlyozta a halott számára, amiből jól látható, hogy a két könyv esetében tulajdonképpen a Halottak Könyve egyes alapvető fejezeteinek adaptációjáról és egyes szoláris, azaz a Naphoz és a teremtő napistenhez, Réhez kapcsolódó elképzelések megújulásáról van szó. Amon központi szerepe mellett ugyanakkor Ozirisz alakja is kiemelt hangsúlyt kap a könyvekben: ő biztosítja a bá-lélek túlélését, amelyet – némiképp pontatlanul ugyan – leginkább talán a nyugati lélek fogalmával állíthatunk párhuzamba. Az első könyv alapgondolatai a halott megtisztulásának, átminősült földi teste és neve fennmaradásának, valamint akadálytalan túlvilági létének és ellátottságának tematikáját járják körül. A második könyv hat különálló szövegre tagolható, amelyek lényegi célja, hogy biztosítsák a halott számára a szoláris újjászületés lényeges fázisain való végighaladást. A szöveg tehát a túlvilág veszélyein felülkerekedő, s hajnalban Nut égistennő testéből – vagyis a koporsóból – Ozirisz-Réként újjászülető elhunyt útjáról és nevének fennmaradásáról volt hivatott gondoskodni, aki így Amontól megkaphatta az élet leheletét, s Nut által élő bá-ként térhetett vissza a földre.

W. Nemes Gábor, 2015

További irodalom

GOYON, J. C.: Rituels funéraires de l'ancienne Égypte: le rituel de l'embaumement, le rituel de l'ouverture de la bouche, les livres des respiration., Littératures anciennes du Proche-Orient 4, Les Editions du Cerf, Paris, 1972, 183-317

HORNUNG, E.: The Ancient Egyptian Books of the Afterlife (LORTON, D., tr.). Cornell University Press, Ithaca and London, 1999, 151 sk.