Lexicon

7 / 6

Óbirodalmi naptemplomok

Uszerkafnak, az 5. dinasztia első uralkodójának utódai temetkezési helyüket a Nílus Gíza és Szakkara között elhelyezkedő nyugati partszakaszára, Abuszirbe helyezték, amely a memphiszi nekropolisz részét képezte. A piramismező az Abuszir-tótól északnyugatra fekvő fennsíkon kapott helyet, ahol a tó partján álló völgytemplomok korábban egyben kikötőként is szolgáltak. Ezek az uralkodók a gízai kőgúláknál lényegesen szerényebb méretű piramisépítményeik helyett a fő hangsúlyt a reliefekkel gazdagon díszített halotti templomaik, valamint – a dinasztia korában hangsúlyos napkultusszal összhangban – naptemplomaik építésére helyezték. A kultusz fő helyszínéül korábban az istenként tisztelt uralkodók sírkomplexuma szolgált. Az 5. dinasztia fáraói a korábbiaknál jobban hangsúlyozták Ré napistenhez fűződő fiúi kapcsolatukat, ezért sírkomplexumaik mellett atyjuk, Ré kultuszát szolgáló – egyébként a piramiskörzethez hasonló felépítésű – épületegyütteseket is emeltek. Ezzel a piramiskörzet az Oziriszhez köthető halotti kultusz túlvilági szféráját, míg a napszentélyek a Réhez köthető szférát és az állami, hivatalos kultuszt képviselték, és jól szemléltették a vallásban és a hatalomgyakorlásban érzékelhető változásokat.

A naptemplomok felépítése az ősi Junuban (görögül Héliupolisz) álló Ré-szentélyt utánozta, amelynek középpontjában a benben néven ismert obeliszk állt. Az első naptemplomot Uszerkaf fáraó építtette, utódai majdani piramisainak helyétől néhány száz méterre északnyugatra, Abu-Guráb mellett. A Neferirkaré fáraó halotti templomának működése során keletkezett szövegek, az ún. abuszíri papiruszok egyikéből tudjuk, hogy az 5. dinasztia fennállása alatt összesen hat naptemplom épült, az építkező fáraók sorából csak Dzsedkaré-Iszeszi és Unisz maradt ki. Napjainkig azonban csak Uszerkaf és Niuszerré templomát* találták meg.

Uszerkaf naptemploma a „Ré erődje” nevet kapta, s csak számos változtatás után nyerhette el végleges formáját: Uszerkaf munkáját a dinasztia későbbi uralkodói, Neferirkáré és Niuszerré folytatták, illetve fejezték be. Eredetileg mind Uszerkaf, mind Niuszerré temploma téglából épült, csak később építették újjá kőből. A templomhoz vezető széles felvezetőutat három sávban alakították ki, hogy megkönnyítsék az áldozati állatok felterelését az oltárhoz, amely mellett két szoborszentély is állt. Ugyanezt a célt szolgálta a szentélyt körülvevő tágas udvar is. Egyes kutatók a völgytemplom és a felvezetőút tájolása alapján felvetették, hogy azt esetleg a Kr. e. 25. század legvégén a heliákusan – vagyis közvetlenül a Nap előtt – kelő csillagok felkelési pontjaihoz igazították, hogy a lehető legpontosabban állapíthassák meg a hajnali vágóáldozatok megfelelő idejét. A völgytemplom egy raktárhelyiségekkel kiegészített előcsarnokkal és egy tizenhat pillérből álló csarnokkal is rendelkezett, amelyből öt vagy hét szoborfülke nyílhatott.

Niuszerré Abu-Gurábban álló naptemploma, amelynek a fáraó a „Ré öröme” nevet adta, egy kikövezett, teraszosan megerősített magaslaton kapott helyett, ahová a völgytemplomból induló, meredek, fedett felvezető úton lehetett eljutni. Az út felső vége egy T-alakú előcsarnokon át tekintélyes méretű nyitott udvarra vezetett. Ennek közepén egy rézsűs falú, kb. 20 méter magas hasábot képező, részben gránittal burkolt lábazati felépítményen állt a kultusz központi tárgya, egy 36 méter magasságú, csúcsán eredetileg elektrumlapokkal borított, hatalmas mészkőobeliszk, amelyhez az alapzat belső falában kiképzett rámpán lehetett feljutni. A hajnalban aranyfényben ragyogó csúcs a piramisok zárókövének, a piramidionnak felelt meg. Hasonló obeliszket építtetett Neferirkáré fáraó is elődje, Uszerkaf, és kétségkívül a saját naptemplomába is. Az obeliszk előtt egy alabástromból készült, öt részből álló áldozati oltár állt. Az oltár köralakú központi emelvényét körülvevő négy lapra a kardinális pontok irányában az egyiptomi áldozat és ajándék szót egyaránt jelölő hotep-hieroglifát faragták. Az oltártól csatornák vezettek a közelben álló, kilenc vagy tíz nagyméretű, kerek alabástrommedencéhez. Míg néhány kutató úgy érvel, hogy a csatornák az oltáron levágott áldozati állatok vérét voltak hivatva elvezetni, mások úgy vélik, hogy a felajánlások vízzel való rituális megtisztítására szolgáltak. Az obeliszktől északra még egy hasonló építményt találtak hét további lefolyós, mészkőből készült medencével. Az említett T-alakú előcsarnokból két folyosó futott tovább. A jobbra kanyarodó a komplexum észak-keleti végében álló tárolóhelyiségekbe, míg a balra tartó az obeliszk előtti kisméretű kápolnába, majd az obeliszk talapzatához futó rámpához vezetett. A folyosók falait remekbe szabott domborművek díszítették. Míg egy kis udvari kápolnában a királyi hatalom rituális megújulásának szentelt szed-ünnep ábrázolásait vésték fel, a folyósónak a lábazati építményhez kapcsolódó falaira a három egyiptomi évszakot, az áradást, a sarjadást, és az aratást bemutató jelenetek kerültek. Az obeliszket és az oltárt körülvevő kerítőfalon kívül, a délkeleti oldalon egy vályogtéglából épített – alighanem a napisten égi utazásához használt hajót idéző – hatalmas, jelképes napbárka kapott helyett. A kelet-nyugati tájolású komplexumról egyes kutatók úgy vélik, hogy az a héliupoliszi napszentély pontos mása volt.

 

W. Nemes Gábor, 2024

További irodalom

ČERNÝ, J.: Ancient Egyptian Religion. Hutchinson’s University Library, Hutchinson House. London, 1952, 112 sk.

HAJNÓCZI, GY.: Az építészet története: Ókor. Tankönyvkiadó. Budapest, 1967, 115/138.ábra, 117

HAJNÓCZI, GY.: Egyiptom építészete. Az építészet világa 1. Corvina Kiadó. Budapest, 1971, 84

KÁKOSY, L. / VARGA, E.: Egy évezred a Nílus völgyében. Memphisz az Óbirodalom korában. Gondolat Kiadó. Budapest, 1970, 194, 195/24. ábra

KÁKOSY, L.: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 93 sk., 97 (ábra)

KÓTHAY, K. A./GULYÁS A.: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. Források a Kr. e. 3-2. évezredből. Bíbor kiadó. Miskolc, 2007, 330-337

LEHNER, M.: Piramisok nagykönyve (Fordította: Babits Péter). Alexandra Kiadó. Pécs, 2004, 149-153

LEHNER, M.: The Complete Pyramids: Solving the Ancient Mysteries. Thames ß Hudson Ltd. London, 1997, 149-153

SNAPE, S.: Egyptian Temples. Shire Egyptology. Shire Publications Ltd. Buckinghamshire, 1996, 18-21

WELLS, R. A.: Origin of the Hour and the Gates of the Duat. In: Studien zur Altägyptischen Kultur, Bd. 20 (1993), 305-326

WILKINSON, R. H.: Az ókori Egyiptom templomai (Fordította: Bódogh-Szabó Pál). Alexandra Kiadó. Pécs, 2006, 20 sk., 120 sk.

WILKINSON, R. H.: The Complete Temples of Ancient Egypt. Thames ß Hudson Ltd. London, 2005

ZAMAROVSKÝ, V.: A felséges piramisok (Fordította: Varga Erzsébet). Madách Könyvkiadó. Bratislava, 1981, 256 skk.