Puszpángfából faragott, összecsukható írótábla (diptychon). A fatábla két lapját elefántcsonból készült, csak részben megmaradt forgópántok kapcsolták össze. Belső írófelületét eredetileg viasszal vonhatták, amelyre egy íróvesszővel karcolták rá a lejegyzendő szöveget.
Az írótáblát az uluburuni hajó maradványai között egy nagy pithosban találták meg, egy rakás gránátalma tetején, ahova a jelek szerint egykor elefántcsont zsanérjai mentén összehajtott, lezárt állapotban tehették be – talán a tranzakciók és a rakomány nyilvántartására szolgált, de az sem kizárt, hogy egy diplomáciai üzenetet tartalmazott.
Bár hasonló írótáblát máshonnan nem ismerünk, korabeli szövegek és a levantei partvidék több lelőhelyén is előkerült elefántcsont zsanérok alapján használatuk elterjedt volt a késő bronzkori Közel-Keleten. Az uluburuni hajón talált két tábla is levantei eredetű lehet.
