Tengeri csigák vázából készült berakásos díszű gyűrűk. Bemélyített oldalukba egy keskeny bitumen sávot  ragasztottak, amely mára már csak lenyomatukban megmaradt különféle berakásos díszek ágyaként szolgált. A sötét bitumen hátteren megfigyelhető lenyomatok körökből, háromszögekből és négyszögekből álló változatos dekorációs mintákat követnek. A berakások apró színes üvegdarabok lehettek, amelyek azóta leváltak.

Az uluburuni hajó maradványai között 28 ilyen gyűrűt találtak, főként a hajó hátsó részén szétszóródva: a tatrészen őrzött értékes rakomány részét képezhették. 

Tengeri csigák vázából készített karikákat máshol is találtak a késő bronzkori Mediterráneumban (Égeikum, Ciprus, Szíria), azok azonban a Földközi-tengerben őshonos, kisebb csigák vázából készültek. Az uluburuni gyűrűk olyan nagyméretű tengeri csigáktól származnak, amelyek a korszakban nem éltek a Földközi-tengerben, mezopotámiai lelőhelyeken ugyanakkor gyakran találkozunk hasonló darabokkal.  Az uluburuni gyűrűkön lévő bitumen kémiai összetétele alapján egy mezopotámiai bányából származik.

A hajón talált csigákat minden bizonnyal a Perzsa-öbölben/Indiai-óceánban gyűjtötték, ahonnan félkész termékként kerültek Mezopotámiába. Ott azután helyi bitumenbe ágyazva üvegberakásosokkal díszítették azokat, majd tovább szállították nyugatra, a szír-palesztin partvidék kikötővárosai felé.