Tárgytípus
Méret
14,45 x 32,51 m
Datálás
Kr. e. 5. sz. második fele
Alkotó
Hol található
Azonosító
Per-4346
Bibliográfia
Gruben 2001, 223–229.; Spawforth 2006, 137–138.

Az egyik legépebben fennmaradt dór templom. Az athéni agora ÉNy-i részén áll a ’Piacdombon’ (Kolonos Agoraios), nem tudni, hogy a helyén korábban volt-e szentély. Építését a Kr. e. 440-es években, Periklés korában, kb. a Parthenónnal egyidőben kezdték el, a peloponnésosi háború miatt azonban csak jóval később fejezték be. Pentélikoni márványból készült, kivéve a lépcsőzet legalsó szintjét, ami pórosból (helyi mészkő) épült. Szobrászati díszeit és a tetőzetet parosi márványból faragták. 6 x 13 oszlop övezi, hossza (a stylobatés második fokánál mérve 100 lábnak felel meg (hekatonpedon): 14,45 x 32,51 m (Gruben 2001, 224).
Arányaiban a Parthenónt követi, de annak rejtett szépségei nélkül. Építésze megbontotta a dór templom egységét: a templom elülső részét (pronaos) a hátsóhoz (opisthodomos) képest jobban kiemelte. A pronaos falnyelvei az oszlopsor harmadik oszlopától az ötödikig nyúlnak, a hátsó rész fala viszont a második és a harmadik között kezdődik, és a negyedikig tart. Az opisthodomos gerendázata a szokásos módon, csak a cella faláig terjed, a pronaosét viszont meghosszabbították a külső oszlopsorig. Mindkét gerendázatot fríz díszítette: a hátsó, rövidebb gerendázatot a kentaurok és a lapithák harca, a hosszabb, bejárati frízt pedig Théseus, a par excellence athéni hérós egyik csatája. (Hasonló megoldást látunk a sunioni Poseidón-templomon, de ott a fríz a pronaos terének mind a négy oldalát körbevette). Ehhez járul, hogy az oszlopok fölötti külső gerendázatot sem egységesen díszítették metopékkal. Faragott metopékat csak a templom homlokzati részére tettek: az itt látható tíz metopé Héraklés munkáit ábrázolja. Mellette, az északi és a déli oldalon négy-négy faragott metopé látható, ezek Théseus tetteit örökítették meg (ezért korábban az ő templomának tartották, s Théseionnak nevezték). A többi 58 metopé díszítetlen. Az oromcsoportokból kevés töredék maradt meg, értelmezésük még hátra van.
A templom belsejét a hátsó és a két hosszú oldalon két sorban egymásra rakott oszlopok (4 x 7) tagolták háromhajósra. A (festett falú?) cella tengelyében Athéné Ergané és Héphaistos bronzszobra állt. Kr. e. 421 és 415 között készülhettek el, mesterük talán Alkamenés lehetett.

A 7. században keresztény templommá építették át. A bejáratot áthelyezték a nyugati oldalra, a belső teret boltívesre alakították, a keleti oldalra pedig apsis került. A figurális szobrászati díszekről leverték az arcok zömét, néhány alakot viszont, aminek keresztény értelmezést tudtak adni, meghagytak eredeti állapotában. Az 1830-as években múzeummá alakították át, mely 1937-ig működött.