Apollósz sírsztéléje a terenuthiszi sztélék egyik fő típusát mutatja be, amelyen álló alak áldozatot hajt végre, vagy az úgynevezett orans, imádkozó gesztusban felemeli karját. Az imádkozó póz értelmét az egyiptomi Halottak Könyve 125. fejezete világítja meg, amely szerint a halott, miután szerencsésen átesett lelkének az istenek bírósága által történő mérlegelésén, felemelt karral ünnepli, hogy Ozirisz befogadja az öröklétbe. Apollósz a sólyom alakban megjelenő Hórusz és a sakál alakú Anubisz között áll. Kezében összehajtogatott múmialeplet tart: ebbe csavarták a testét, mielőtt elhelyezték a sírban. Sztéléje a legjobb minőségű darabok közé tartozik, a drapéria klasszikus naturalizmussal hangsúlyozza a figura testét. Fekete festés nyomai láthatók Hórusz és Anubisz alakján, vörös festés nyomai pedig a felirat sorait elválasztó vájatokban.
