A templom a hagyomány szerint a peloponnésosi háború idején épült Apollón Epikuriosnak (a Segítő Apollónnak), vezető építésze a Parthenon egyik építésze, Iktinos volt. A templom Pausaniast is lenyűgözte, aki így írt róla: „A Peloponnészosz valamennyi templomát rangsorolva, a tegeai templom után ezt kell a második legszebbnek tartanunk a márvány szépsége és az épület csodálatos arányai miatt” (Görögország leírása VIII, 41.8, ford.: Muraközy Gyula).

A templom tájolása szokatlan módon észak-déli irányú, hosszabb oldalán 15, rövidebb oldalán 6 oszloppal. A cella két külön bejáratú részre tagolódik, amelyek fölött dór metopé-triglyphos sor volt látható. Az egykori kultuszszobor mögötti oszlopsor elkülönítette a teremrészeket, s rendhagyó módon középen egy korinthosi oszlop állt, amely itt jelent meg először a görög építészetben. A cella mind a négy belső oldalán fríz futott végig, amely görögök és amazónok (12 dombormű), valamint kentaurok és lapithák harcát (10 dombormű) ábrázolta.

A templom szobrászati díszei ma a British Museum gyűjteményét gazdagítják.

A templomról készült képeket és általános leírását lásd az UNESCO honlapján.

A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye a fríz tábláiról őriz gipszmásolatokat, amelyek Budapesten, az OMRRK Tanulmányi Látványtárában láthatók.