2 / 1

A halikarnassosi Mausólleion

Méret
magasság: 45 m
Datálás
Kr. e. 367 után - 350 körül
Anyag
Azonosító
Per-5901
Bibliográfia
Cook, B. F. (2005), 121-135.

Az ókori világ hét csodájának egyike, a halikarnasszoszi Mausszólleion a Perzsa Birodalom káriai helytartójának (satrapa), Mausszóllosznak a nevét őrzi. A Mausszólleion nem csupán az elhunyt síremlékeként szolgált; a kutatók valószínűsítik, hogy építése már Mausszóllosz uralkodása alatt (Kr. e. 377-353) elkezdődött, aki nem csupán végső nyughelyének választotta az újonnan alapított város központjában elhelyezkedő épületet, hanem saját uralkodói emlékművének is.

A síremlék újszerű építészeti formája nagy hatással volt a következő évszázadokra is: a hellénisztikus és a római korban számos síremlék készült a halikarnasszoszi Mausszólleion mintájára, közülük a leghíresebb minden bizonnyal Hadrianus császár ma is látogatható síremléke Rómában (Angyalvár). A mintegy 45 méter magas Mausszólleion alaprajza a káriai (Kis-Ázsia) sírépítmények alakját idézi. Az épület már az antik szerzők figyelmét is felkeltette. A Mausszólleion részletes leírását id. Plinius Historia Naturalis (Természetrajz) című művében olvashatjuk. Plinius nemcsak az építkezés időpontját, az épület méreteit, hanem a díszítésen dolgozó szobrászmesterek nevét is ránk hagyta. Eszerint a kor leghíresebb görög mesterei - Scopas, Bryaxis, Timotheos és Leochares, valamint egy ötödik, Plinius által név szerint nem ismert mester és műhelyeik alkották meg az épület több, mint 300 szobrászati díszét (portrékat, vadász-, áldozati-és csatajeleneteket). Több mint ezer faragványt találtak itt, ez a Kr. e. 4. századi görög művészet legnagyobb fennmaradt szobrászati együttese. A káriai uralkodó tehát a kor vezető görög művészeinek lett megbízója — művészetüknek nem csak a görögök számára volt mondanivalója. Az antik források szerint az épület tervezői a görög Pytheos és Satyros voltak.

Az épület négyzetes talapzatán (pódium) ión oszlopokkal körbevett koronapárkányzat állt, amelyet piramis formájú tető fedett. Csúcsán egy márványból faragott quadriga (négylovas kocsi) állt. A pódiumon narratív jelenetekből álló frízek futottak körbe, például a görögök harca az amazónokkal, a perzsákkal és a kentaurokkal. Ezek a témák a templomok szokásos díszei. Itt tehát egy káriai, de görög kultúrájú uralkodó olyan megbecsülést kapott, ami a görögöknél korábban csak az isteneknek járt. Az épület impozáns kivitelezését jeleztei az is, hogy a frízeket a Mediterráneum különböző márványbányáiból származó alapanyagokból faragták ki: a kocsi-jelenetes fríz pentélikoni márványból készült, az amazon-fríz darabjait anatóliai – iaszoszi vagy prokonésszoszi – márványból, a kentaur-fríz jeleneteit pedig az Égei-tenger szigetein bányászott márványból faragták.

A monumentális épület évszázadokon keresztül uralta a káriai partvidék látványát, a középkorban azonban sorozatos földrengések pusztították el a síremléket, faragott kőanyagát pedig későbbi építkezésekhez használták fel. A Mausszólleion maradványainak felbukkanására egészen a 19. század közepéig kellett várni. 1846-ban Charles Thomas Newton brit régész a johannita lovagok által emelt bodrumi Szent Péter erődben fedezte fel az amazon-fríz tábláit, ezzel pedig kezdetét vette az épület helyének megtalálására irányuló kutatás. A Newton által vezetett feltárások 1856-ban és 1857-ben folytak.

A 19. század óta számos tudományos elmélet és javaslat született a Mausszólleion rekonstrukciójára  és a frízsorok elhelyezkedésére. Az új régészeti megfigyeléseken alapuló, Kristian Jeppesen által az 1990-es évek végén készített rekonstrukció szerint az amazonomachiát ábrázoló fríz a pódium tetején futott körbe.