A terrakotta pappas szobrocska fejét mintából formázták, középen elválasztott frizurát és magas polost visel. A polos hasonlít az orthodox pópák fejdíszéhez, erről nevezték el a típust pappasnak, ami újgörögül pópát jelent. A széles lapszerű testet kézzel mintázták, hajlása ülő alakot utánoz. A karok, valamint a mell feletti hullámvonalat alkotó szalag vékony agyagcsíkból vannak feltapasztva. Felületén festés nyomai láthatóak.
A Kr. e. 6. század közepe lényeges változást hozott a bioiótiai terrakotta kisplasztika történetében, ugyanis ekkorra a vázafestészetben használt eljárással készült fekete (vagy sötétbarna) fényes bevonattal, az ún. firniszfestéssel díszített terrakották készítése szinte lezárult, és ettől kezdve az athéni, valamint a kykládikus és keleti görög hatás lett Boiótiában a hangadó. Az athéni hatás nemcsak a mattfestés használatában, hanem a terrakotta kereskedelem révén is jelentkezett. Az ülő, mattfestésű pappasok egyik érdekes csoportjába sorolható ez a darab. Képviselőinek közvetlen előképei Athénban készültek és importáruként jutottak el Boiótiába.
A csoport hátterében az athéni agyagplasztika áll. Nem zárható ki, hogy a szobrok arcához készült negatív forma Attikából származik, így bizonytalan, hogy a szobor attikai vagy boiótiai készítésű. A stílusjegyek alapján a boiótiai atticizáló ülő pappasok Kr. e. 530–525 között készülhettek.

A tárgy adatlapját lásd a British Museum honlapján.