Dionysos alakjában ábrázolt Antinoos márványbüsztje. A szobrot 1769-ben Gavin Hamilton régiségkereskedő találta a tivoli (az ókori Tibur) Hadrianus-villában folytatott ásatásai során. A szobor rövidesen Lord Lansdowne tulajdonába került, aki a kor szenvedélyes műgyűjtőjeként gazdag antik kollekciót tudhatott magáénak.

A portré eredetileg egy egészalakos, életnagyságon felüli, álló szobor része volt, amelyet a 18. században egy büsztre helyeztek. Antinoos homlokát szalag díszíti, göndör hajában borostyánlevelekből font koszorú látható, amely Dionysos jellemző attribútuma.

Hadrianus császár az ifjú Antinoost közvetlenül a halála után (Kr. u. 130) az istenek közé emelte, szobrai ezért gyakran az istenekhez hasonlónak jelenítették meg. Dionysos mellett gyakran ábrázolták Hermés, Apollón vagy Silvanus alakjában.

Kultusza főleg a keleti tartományokban, különösen Egyiptomban terjedt el, de a birodalom nyugati részéről is ismerünk Antinoosnak emelt szentélyeket (pl. Lanuvium). Egy carnuntumi, töredékes építési felirat (Corpus Inscriptionum Latinarum III 14358) alapján valószínűsíthető, hogy Lucius Aelius Caesar, Hadrianus fogadott fia is építtetett számára egy szentélyt (aedes?) a Pfaffenbergen.

A tárgy adatait és fényképeit lásd a cambridge-i Fitzwilliam Museum honlapján.

A büsztről készült gipszmásolat a Komáromi Csillagerődben látható.