A Parthenón keleti oromcsoportjának D alakja. Lényegében ép, csak a végtagjai hiányoznak; az oromcsoport egyetlen szobra, amelynek a feje is megmaradt. Izmos fiatal (szakáll nélküli) férfit ábrázol, aki a bal könyökére támaszkodva fekszik a sziklára terített köpenyén, amely alatt kilátszik egy ragadozó állat bőre. A jobb kezét fölemeli, a töredékekből nem állapítható meg, mit tarthatott benne.

A szobrot hagyományosan Dionysosszal azonosították (ez olvasható a British Museum honlapján is). Nemrégiben azonban Dyfri Williams meggyőzően érvelt amellett, hogy Arést látjuk itt. Felhívta például a figyelmet, hogy Dionysos a frízen szakállasan jelenik meg, Arés viszont ott is fiatal férfi.
Fontos tanulságokkal szolgál a fej alapos tanulmányozása. A hajtincsek csupán a jobb fül fölötti sávban voltak kidolgozva (11. kép), másutt csak elnagyoltan (12. kép). A homlok szélét íves vonal határolja (13. kép), a fejtetőn pedig mély csaplyuk látszik (14. kép). Mindez jelzi: a fejet beborította valami – nyilván egy bronzból készült sisak. Ez chalkisi típusú lehetett (15. kép), mert a füleket teljesen kifaragták (11. kép) (A korinthosi típusú sisak a füleket is védte.) A fej akkor hasadhatott szét (12. és 16. kép), amikor leszedték róla a sisakot.

Az isten a jobb kezében lándzsát tarthatott. A bal sípcsont alján csaplyuk látszik (17–18. kép). Williams úgy vélte, ide bronzból készült lábvértet rögzítettek. Az is fölvethető azonban, hogy az isten amulettet viselt. (A Williams-féle rekonstrukció rajza: 20. kép).

Az Arés-értelmezés magyarázná a szobor elhelyezésének furcsaságát: az isten hátat fordít az oromcsoport közepén ábrázolt jelenetnek. Arésnek volt kultusza a klasszikus kori Athénban, de hagyományosan őt tartották a „leggyűlöltebb istennek”.

A tárgy adatlapját lásd a British Museum honlapján.

A szoborról a 20. század elején gipszmásolat készült, amelyet a Szépművészeti Múzeum gipszgyűjteménye őriz.