Lucaniai vörösalakos kehelykratér.

Egyik oldalán középen Médeia hajtja sárkányfogatát – így hagyja el a színt Euripidés tragédiájának befejezésében; nimbusz veszi körül, amely nagyapjára, Héliosra utal. Ruhája rendkívül díszes, egyáltalán nem tipikus görög öltözet. Alatta kétoldalt a távozását megelőző szörnyű pillanatok idéződnek meg: jobbra Iasóntól született gyermekei holtan fekszenek – bosszúból ölte meg őket; fölöttük a dajka és egy idősebb férfi áll, mozdulataik meghökkenésüket és gyászukat fejezik ki: az asszony haját tépi. A másik oldalon maga Iasón tekint tehetetlenül, megdermedve Médeia után. A nimbusz két oldalán szárnyas nőalakok, Erinysök néznek a nőalakra. A bosszúistennők jelenléte is az anya borzalmas tettét nyomatékosítják.

A kratér másik oldalán egy argosi történet jelenik meg. Az ábrázolás szintén Euripidés egyik elveszett darabjához kapcsolódik, melyben Télephos, sebeire gyógyírt keresve, Argosba érkezik oltalomkérőként, és túszul ejti a még csecsemő Orestést. Balra, az oltár fölött, ezt a pillanatot ábrázolták; Agamemnón és Klytaimnéstra siet gyermekük segítségére.

A tárgy adatlapját és leírását lásd a Cleveland Museum of Art honlapján.