Vékony aranylemezből készült, korong alakú függő vagy melldísz, felső részén egy felfüggesztésre szolgáló, lemezből sodort, apró füllel. A fémlemezt hátulról trébelt (domborított), majd előlről bekarcolással finomított motívumokkal díszítették: középen egy négyágú csillag, annak ágai között pedig további négy hajlott sugár látható. Az ágak és sugarak közti mezőket egy-egy, kerek dudor, a korong szélét apró, domborított pontok sora díszíti.

Az aranykorongot az uluburuni hajó roncsai között találták és helyzete alapján eredetileg a hajó tatrészén, a többi nemesfém ékszerrel (köztük három hasonló medallionnal) együtt, elzárva tarthatták.

A korongon megjelenő motívum – négyágú csillag az ágak között ellentétes irányba görbülő sugarakkal – gyakorta feltűnik a levantei partvidék lelőhelyein előkerült ékszereken és egyéb tárgyakon, de ismerjük egyiptomi falfestményekről is, ahol sokszor a szíriai-kánaáni küldöttek és foglyok nyakában lógó csüngőket díszíti. A csillagot és/vagy napot ábrázoló motívum minden bizonnyal egy isteni szimbólum volt, amely a kánaánita panteon egy vagy több tagját (Astarte?, Samas?, Adad?, Hathor?) jelképezte. Az uluburuni hajón talált aranykorongokat eredetileg amulettként használhatták, amelyek apotropaikus erővel bírtak, a hajón azonban már inkább csak egyszerű fizetőeszközként szolgálhattak.