Az ún. Wallraf-Medusa a császárkori Róma egyik leghatalmasabb templomának frízét díszítette. A Venusnak és Roma Aeternanak emelt templom (Templum Veneris et Romae) építését Hadrianus császár (117-138) rendelte el, de végül csak utódja, Antoninus Pius (138-161) uralkodása elején fejeződött be teljesen. A monumentális templomot 316 méter hosszú fríz díszítette, ennek egyik eleme lehetett a Wallraf-Medusa is, amelyet kis-ázsiai márványból faragtak. A 19. század elején végzett ásatások során a templomból összesen kilenc töredékes gorgófő került elő. Ezt a példányt Ferdinand Franz Wallraf kölni műgyűjtő vette meg - innen kapta a nevét is -, majd a helyi múzeumba került.

A templomot nemcsak a régészeti feltárásokból ismerjük: Antoninus Pius érmein az elkészült templom homlokzatának képe látható, a történetíró Cassius Dio pedig Hadrianus császár személyes részvételét emelte ki a templom megtervezésében. Az épület maradványai ma is láthatók Rómában, nem messze a Colosseumtól.

A görög mitológiából ismert három gorgó egyike Medusa. A római korban rendkívül népszerű volt levágott, mindenkit kővé dermesztő fejének, a gorgoneionnak az ábrázolása, hiszen bajelhárító (apotropaikus) szerepet tulajdonítottak neki.

A női arcot kígyószerűen tekeredő hajfürtök keretezik, az áll alatt két kígyó fonódik össze. A halántéknál két kiterjesztett szárny látható. A római kori terrakotta tetődíszek (antefix) ábrázolásai közt is a gorgófejes motívum fordul elő a leggyakrabban, amelyet szintén apotropaikus funkciója miatt alkalmaztak az épületeken.

A tárgyról készült gipszmásolat a Komáromi Csillagerődben látható.