AZ EPHESZOSZI ARTEMISZION

Méret
137 x 69 méter; magassága: 18 méter
Datálás
Kr. e. 6. század; Kr. e. 4. század
Anyag
Lelőhely
Hol található
Azonosító
Per-7115
Bibliográfia
R. G. MacLean 2012; R. Fleischer 1973; G. Gruben 2001, 380-395

A kis-ázsiai Epheszoszban ősidők óta tisztelt női istenség kultusza a görög történetírás kezdeteit megelőző időszakra, a késő bronzkorba nyúlik vissza. A görögök ezt az istenalakot Artemisszel azonosították, akinek epheszoszi kultuszáról az első biztosadat a Kr. e. 6. századból származik. Ekkor kezdték el építeni Artemisz ión stílusú templomát egy lápos folyami síkságon, nem messze a tengerparttól. Ennek a templomnak a pusztulását a történeti hagyomány egy Hérosztratosz nevű görög férfinak tulajdonítja: olyan tettet akart végrehajtani, ami miatt a neve örökre fennmarad, ezért Kr. e. 356-ban felgyújtotta a templomot. A tűzben az épület nagy része megsemmisült, az égésnyomokat az ásatások során több helyen azonosítani tudták. A hagyomány szerint a tűz éjszakáján született meg II. Philipposz makedón király fia, III. Alexandrosz, a későbbi Nagy Sándor, aki Kr. e. 334-ben maga ajánlotta fel támogatását a templom újjáépítésére. Az epheszosziak azonban, bármennyire is rá voltak szorulva a segítségre, visszautasították az ajánlatot: nem engedhették, hogy templomuk építésének mecénása a közösség helyett a makedón király legyen. Idősebb Plinius szerint az építkezés így 120 évig húzódott és egész Kis-Ázsia részt vett benne (Naturalis Historia XXXVI, 95). Az elkészült templom az ókori világ hét csodájának egyikévé vált. A Kr. e. 2. században élt költő, szidóni Antipatrosz a következő szavakkal mutatta be a lenyűgöző alkotást: „Láttam már Babilon falait, melyeken kocsi hajtott, s láttam Zeus szobrát Alpheosz árja tövén, láttam a függőkerteket, Éelioszt, a Kolosszust, és valahány gúlát, mit csak Egyiptom emelt, s Mauszólosz irdatlan sírját, ám látva a roppant, fellegekig nyúló templomot, Artemisét, mind elhalványult. Mondám: Az Olümposzon innen láthat-e méltóbban Héliosz égi szeme?” (Anthologia Palatina 9.58, ford.: Tóthfalusi István). 

Az epheszoszi Artemiszion az ókor egyik legcsodáltabb épülete volt, ezért méretéről, építészeiről és díszítményeiről számos ókori szerző megemlékezik (pl. Strabón, idősebb Plinius, Vitruvius stb.). Mai számítások szerint az óriási épület felépítéséhez 50 000 m3 márványt használtak fel.

A monumentális templomot Kr. u. 263-ban a gótok kifosztották, majd a Kr. u. 5. század elején megkezdődött a lebontása is: építőanyagának egy része a közeli Szent János templomba került. A lápos területre épült templom megmaradt romjait végül a Kaüsztrosz folyó hordaléka fedte be. A terület folyamatos feltöltődése miatt az ókorban még a tengerpart mellett álló templom mára már 9 kilométer távolságra került a tengertől.

A templomépület töredékes állapotban fennmaradt szobrászati díszei többségében a templom bejáratánál állt oszlopokhoz tartoztak: oszlopfőkhöz, domborművekkel díszített oszlopdobokhoz és oszloptalapzatokhoz. Az eredeti márványtöredékeket a londoni British Museumban őrzik, a róluk készített gipszmásolatok pedig az OMRRK Tanulmányi Látványtárában láthatók.