Leírás
Thukydidés: A peloponnésosi háború 1.1 és 1.20–23
1. Az athéni Thuküdidész megírta a háború történetét, amelyet a peloponnészosziak és az athéniak vívtak egymás ellen. Művébe mindjárt a háború kitörésekor kezdett bele, mert előre sejtette, hogy az rettentő s minden eddiginél sokkal nevezetesebb lesz. Erre pedig abból következtetett,
hogy mindkét fél hatalma tetőpontján, teljes felkészültségben kezdte meg a küzdelmet, s látta, hogy a többi hellén is vagy azonnal valamelyik oldalra állt, vagy ezt fontolgatta. Így ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a
hellének, a barbárok egy része, sőt, mondhatni, az emberiség többsége számára is.
Noha a nagy időbeli távolság miatt lehetetlen volt világos képet alkotni az ezt közvetlenül megelőző vagy a még korábbi eseményekről, mégis a múltba lehető legmeszszebbre visszanyúló kutatásaim közben hitelesnek talált tények arra a meggyőződésre vezettek, hogy sem a korábbi háborúkat, sem az egyéb eseményeket ne tartsam jelentősnek.
20. Kutatásaim alapján ezt tudom elmondani a régi időkről, de itt nehéz minden bizonyítéknak sorban hitelt adni. Hiszen az emberek, még ha saját hazájukról van is szó, kételkedés nélkül elhisznek mindent, amit egymástól hallanak a régi időkről. Így például a legtöbb athéni úgy tartja, hogy Hipparkhosz türannosz volt, mikor Harmodiosz és Arisztogeitón megölték, s nem tudják, hogy – mint Peiszisztratosz legidősebb fia – Hippiasz volt uralmon, Hipparkhosz és Thesszalosz pedig csak az ő testvérei voltak. S hogy Harmodiosznak és Arisztogeitónnak a kitűzött napon, az utolsó pillanatban az a gyanúja támadt, hogy valamelyik összeesküvő társuk bejelentette a dolgot Hippiasznak, s így abban a hiszemben, hogy a türannosz mindent tud, nem közelítettek hozzá, de mert elfogatásuk előtt szerettek volna még valamilyen emlékezetes cselekedetet végrehajtani, s úgy várni be sorsukat, mikor váratlanul találkoztak Hipparkhosszal, aki az úgynevezett Leókoreion közelében éppen a Panathénaia ünnepi menetének rendezésével volt elfoglalva, őt gyilkolták meg. S még sok egyéb – méghozzá ma is meglévő, az idő múltával sem elfeledett – dolog akad, amiről a többi hellénnek is hamis fogalmai vannak. Például, hogy Lakedaimónban a két király külön-külön nem egy, hanem két szavazattal rendelkezik, vagy hogy van ott egy pitanéi század nevű harci különítmény, ami a valóságban sohasem létezett. Annyira sajnálja az emberek többsége a fáradságot az igazság felderítésére, és sokkal szívesebben elfogadják azt, amit éppen hallanak.
21. Mindamellett mégsem fog tévedni az, aki a felhozott adatok alapján lényegében elfogadja az itt nyújtott áttekintést, s nem ad hitelt a költők mindent felnagyító és feldíszítő alkotásainak vagy a logographoszok elsősorban a közönség meghódítása s nem az igazság kiderítése végett alkotott elbeszéléseinek, amelyeknek igazságát nem lehet ellenőrizni, s amelyeket idő múltával annyira átszőnek a mesék, hogy elvesztik hitelüket, hanem inkább az lesz a meggyőződése, hogy a tényeket, már amennyire a nagy időbeli távolság lehetővé tette, a legvilágosabb bizonyítékok alapján és kellő megalapozottsággal tártam fel.
Így azután – visszatérve erre a háborúra – noha az emberek mindig azt a háborút szokták a legjelentősebbnek tartani, amely éppen dúl, és csak a befejeződése után adóznak nagyobb csodálattal a korábbiaknak, azok előtt, akik magukat a tényeket nézik, világos lesz, hogy ez a háború nagyobb volt az eddigieknél.
22. Ami pedig azokat a beszédeket illeti, amelyeket egyesek részben a háború előtt, részben a háború alatt elmondtak, lehetetlen feladat lett volna azokat, amelyeket én személyesen hallottam, vagy azokat, amelyekről innen vagy onnan mások tudósítottak, szóról szóra visszaadnom. Így aztán ezeket úgy adtam elő, ahogy véleményem szerint egy adott helyzetben kinek-kinek a legvalószínűbben beszélnie kellett, s közben igyekeztem a legszigorúbban ragaszkodni a valóban elhangzott beszéd gondolatmenetéhez. A háború folyamán megtörtént eseményekkel kapcsolatban pedig nem azt tartottam kötelességemnek, hogy úgy jegyezzem fel őket, ahogy éppen értesítettek róluk, vagy ahogy én magam helyesnek találtam, hanem azt, hogy azoknak is, amelyeknél jelen voltam, s azoknak is, amelyekről mások tudósítottak, amennyire lehetséges, minden részletét felkutatva utánajárjak.
A nyomozás fáradságos munkának bizonyult, mert a szemtanúk még ugyanazokat az eseményeket sem egyformán, hanem vagy az egyik, vagy másik félhez fűződő érzelmeik szerint adták elő, vagy úgy, ahogy ők emlékeztek rájuk. Lehet, hogy művem végighallgatása, mivel hiányoznak belőle a mesés részletek, látszólag kevés szórakozást nyújt, de azok, akik szeretnék látni a megtörtént események lényegét, s következtetni óhajtanak – ha majd ember voltunk következtében ugyanolyan vagy hasonló dolgok fordulnak elő – a jövőre is, azok, s számomra ez elég, hasznosnak fogják ítélni. Hiszen ez az alkotás maradandó értéknek készült, nem pedig abból a célból, hogy a hallgatóság pillanatnyi tetszéséért versenyezzen.
23. A régebben lezajlott események közül a méd háború volt a legkiemelkedőbb; de ennek a sorsát is gyorsan eldöntötte két tengeri és szárazföldi ütközet. Ez a mostani háború viszont rendkívül sokáig elhúzódott, s annyi szenvedést hozott Hellaszra, amennyit máskor soha nem élt át ennyi idő alatt. Még soha nem foglaltak és pusztítottak el annyi várost egyrészt a barbárok, másrészt maguk a harcoló felek; voltak olyanok is, amelyekben a megszállás után egészen kicserélődött a lakosság. Még soha nem vált földönfutóvá vagy vesztette el életét ennyi ember, részben közvetlenül a háború, részben a pártharcok következtében. S olyan dolgok, amiket eddig csak hallomásból ismertünk, de amiket a tapasztalat ritkán igazolt, most elhihetőnek bizonyultak.
Ilyenek voltak például a föld nagy részére kiterjedő, egyszersmind rendkívül nagy erejű földrengések, a napfogyatkozások, amelyek sokkal gyakrabban fordultak elő, mint a régi időkben, ahogy a hagyományok tanúsítják, az
egyes vidékeken támadt nagy aszályok s a nyomukban járó éhínségek, s végül a legnagyobb pusztulást okozó s a legtöbb embert elragadó pestisjárvány. Most ebben a háborúban ezek mind együtt jelentkeztek.
A háború pedig az athéniak és a peloponnészosziak között tört ki, amikor megszegték az Euboia elfoglalása után létrejött, harminc évre szóló fegyverszünetet. Először is a szerződés felbontásának okairól és az ellentétekről óhajtok írni, hogy a jövőben senki se akadjon, aki azt kérdezi, hogy miért támadt a hellének között ily roppant háború. A legigazibb, noha a legritkábban emlegetett oknak azt tartom, hogy az athéniak hatalmának növekedése félelemmel töltötte el, majd háború megindítására késztette a lakedaimoniakat. Nyilvánosan azonban a két fél részéről a következő okokat hozzák fel, amelyek arra késztették őket, hogy felbontsák a szerződést és megkezdjék a háborút.
Muraközy Gyula fordítása
Thukydidés: A peloponnésosi háború 1.1 és 1.20–23
1. Az athéni Thuküdidész megírta a háború történetét, amelyet a peloponnészosziak és az athéniak vívtak egymás ellen. Művébe mindjárt a háború kitörésekor kezdett bele, mert előre sejtette, hogy az rettentő s minden eddiginél sokkal nevezetesebb lesz. Erre pedig abból következtetett,
hogy mindkét fél hatalma tetőpontján, teljes felkészültségben kezdte meg a küzdelmet, s látta, hogy a többi hellén is vagy azonnal valamelyik oldalra állt, vagy ezt fontolgatta. Így ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a
hellének, a barbárok egy része, sőt, mondhatni, az emberiség többsége számára is.
Noha a nagy időbeli távolság miatt lehetetlen volt világos képet alkotni az ezt közvetlenül megelőző vagy a még korábbi eseményekről, mégis a múltba lehető legmeszszebbre visszanyúló kutatásaim közben hitelesnek talált tények arra a meggyőződésre vezettek, hogy sem a korábbi háborúkat, sem az egyéb eseményeket ne tartsam jelentősnek.
20. Kutatásaim alapján ezt tudom elmondani a régi időkről, de itt nehéz minden bizonyítéknak sorban hitelt adni. Hiszen az emberek, még ha saját hazájukról van is szó, kételkedés nélkül elhisznek mindent, amit egymástól hallanak a régi időkről. Így például a legtöbb athéni úgy tartja, hogy Hipparkhosz türannosz volt, mikor Harmodiosz és Arisztogeitón megölték, s nem tudják, hogy – mint Peiszisztratosz legidősebb fia – Hippiasz volt uralmon, Hipparkhosz és Thesszalosz pedig csak az ő testvérei voltak. S hogy Harmodiosznak és Arisztogeitónnak a kitűzött napon, az utolsó pillanatban az a gyanúja támadt, hogy valamelyik összeesküvő társuk bejelentette a dolgot Hippiasznak, s így abban a hiszemben, hogy a türannosz mindent tud, nem közelítettek hozzá, de mert elfogatásuk előtt szerettek volna még valamilyen emlékezetes cselekedetet végrehajtani, s úgy várni be sorsukat, mikor váratlanul találkoztak Hipparkhosszal, aki az úgynevezett Leókoreion közelében éppen a Panathénaia ünnepi menetének rendezésével volt elfoglalva, őt gyilkolták meg. S még sok egyéb – méghozzá ma is meglévő, az idő múltával sem elfeledett – dolog akad, amiről a többi hellénnek is hamis fogalmai vannak. Például, hogy Lakedaimónban a két király külön-külön nem egy, hanem két szavazattal rendelkezik, vagy hogy van ott egy pitanéi század nevű harci különítmény, ami a valóságban sohasem létezett. Annyira sajnálja az emberek többsége a fáradságot az igazság felderítésére, és sokkal szívesebben elfogadják azt, amit éppen hallanak.
21. Mindamellett mégsem fog tévedni az, aki a felhozott adatok alapján lényegében elfogadja az itt nyújtott áttekintést, s nem ad hitelt a költők mindent felnagyító és feldíszítő alkotásainak vagy a logographoszok elsősorban a közönség meghódítása s nem az igazság kiderítése végett alkotott elbeszéléseinek, amelyeknek igazságát nem lehet ellenőrizni, s amelyeket idő múltával annyira átszőnek a mesék, hogy elvesztik hitelüket, hanem inkább az lesz a meggyőződése, hogy a tényeket, már amennyire a nagy időbeli távolság lehetővé tette, a legvilágosabb bizonyítékok alapján és kellő megalapozottsággal tártam fel.
Így azután – visszatérve erre a háborúra – noha az emberek mindig azt a háborút szokták a legjelentősebbnek tartani, amely éppen dúl, és csak a befejeződése után adóznak nagyobb csodálattal a korábbiaknak, azok előtt, akik magukat a tényeket nézik, világos lesz, hogy ez a háború nagyobb volt az eddigieknél.
22. Ami pedig azokat a beszédeket illeti, amelyeket egyesek részben a háború előtt, részben a háború alatt elmondtak, lehetetlen feladat lett volna azokat, amelyeket én személyesen hallottam, vagy azokat, amelyekről innen vagy onnan mások tudósítottak, szóról szóra visszaadnom. Így aztán ezeket úgy adtam elő, ahogy véleményem szerint egy adott helyzetben kinek-kinek a legvalószínűbben beszélnie kellett, s közben igyekeztem a legszigorúbban ragaszkodni a valóban elhangzott beszéd gondolatmenetéhez. A háború folyamán megtörtént eseményekkel kapcsolatban pedig nem azt tartottam kötelességemnek, hogy úgy jegyezzem fel őket, ahogy éppen értesítettek róluk, vagy ahogy én magam helyesnek találtam, hanem azt, hogy azoknak is, amelyeknél jelen voltam, s azoknak is, amelyekről mások tudósítottak, amennyire lehetséges, minden részletét felkutatva utánajárjak.
A nyomozás fáradságos munkának bizonyult, mert a szemtanúk még ugyanazokat az eseményeket sem egyformán, hanem vagy az egyik, vagy másik félhez fűződő érzelmeik szerint adták elő, vagy úgy, ahogy ők emlékeztek rájuk. Lehet, hogy művem végighallgatása, mivel hiányoznak belőle a mesés részletek, látszólag kevés szórakozást nyújt, de azok, akik szeretnék látni a megtörtént események lényegét, s következtetni óhajtanak – ha majd ember voltunk következtében ugyanolyan vagy hasonló dolgok fordulnak elő – a jövőre is, azok, s számomra ez elég, hasznosnak fogják ítélni. Hiszen ez az alkotás maradandó értéknek készült, nem pedig abból a célból, hogy a hallgatóság pillanatnyi tetszéséért versenyezzen.
23. A régebben lezajlott események közül a méd háború volt a legkiemelkedőbb; de ennek a sorsát is gyorsan eldöntötte két tengeri és szárazföldi ütközet. Ez a mostani háború viszont rendkívül sokáig elhúzódott, s annyi szenvedést hozott Hellaszra, amennyit máskor soha nem élt át ennyi idő alatt. Még soha nem foglaltak és pusztítottak el annyi várost egyrészt a barbárok, másrészt maguk a harcoló felek; voltak olyanok is, amelyekben a megszállás után egészen kicserélődött a lakosság. Még soha nem vált földönfutóvá vagy vesztette el életét ennyi ember, részben közvetlenül a háború, részben a pártharcok következtében. S olyan dolgok, amiket eddig csak hallomásból ismertünk, de amiket a tapasztalat ritkán igazolt, most elhihetőnek bizonyultak.
Ilyenek voltak például a föld nagy részére kiterjedő, egyszersmind rendkívül nagy erejű földrengések, a napfogyatkozások, amelyek sokkal gyakrabban fordultak elő, mint a régi időkben, ahogy a hagyományok tanúsítják, az
egyes vidékeken támadt nagy aszályok s a nyomukban járó éhínségek, s végül a legnagyobb pusztulást okozó s a legtöbb embert elragadó pestisjárvány. Most ebben a háborúban ezek mind együtt jelentkeztek.
A háború pedig az athéniak és a peloponnészosziak között tört ki, amikor megszegték az Euboia elfoglalása után létrejött, harminc évre szóló fegyverszünetet. Először is a szerződés felbontásának okairól és az ellentétekről óhajtok írni, hogy a jövőben senki se akadjon, aki azt kérdezi, hogy miért támadt a hellének között ily roppant háború. A legigazibb, noha a legritkábban emlegetett oknak azt tartom, hogy az athéniak hatalmának növekedése félelemmel töltötte el, majd háború megindítására késztette a lakedaimoniakat. Nyilvánosan azonban a két fél részéről a következő okokat hozzák fel, amelyek arra késztették őket, hogy felbontsák a szerződést és megkezdjék a háborút.
Muraközy Gyula fordítása