Forrás

2 / 1

Fogadalmi és kultusz-szobrok elhurcolása

Leírás

Pausanias: Görögország leírása (Hellados periégésis) 8.46

Athéna Alea régi kultusz-szobrát s vele együtt a kalydóni vadkan agyarait (lásd Meleagros) Augustus római császár vitette el, mikor Antoniust és szövetségeseit – akik közt a mantineiaiak kivételével ott voltak az összes arkadiaiak is — legyőzte.(1) Nyilvánvaló, hogy nem Augustus volt az első, aki a legyőzöttektől fogadalmi ajándékokat és istenszobrokat hurcolt el, hanem csak régi szokást követett. Trója bevétele után ugyanis, mikor a görögök szétosztották maguk között a zsákmányt, Sthenelos, Kapaneus fia Zeus Herkeios fából készült szobrát kapta meg; sok évvel később pedig, mikor a dórok Szicíliába költöztek, Antiphémos, Gela településének alapítója(2) a sikanosok városának, Omphakénak bevétele után egy Daidalostól készített istenszobrot Gelába vitetett át. Tudjuk, hogy Xerxés perzsa király, Dareios fia is azokon kívül, amiket Athén városából hordott el, elvitte Braurónból Artemis Braurónia kultusz-szobrát, majd azzal vádolva a milétosiakat, hogy egy görög vizen lefolyt csatában szándékosan rosszul harcoltak az athéniek ellen,(3) elvitte Branchidaiból Apollón bronz szobrát. Úgy esett, hogy ezt később Seleukos visszajuttatta a milétosiaknak, az argosiak azonban máig is őrzik azokat, amelyeket Tirynsből szereztek: az egyik, egy faszobor, Héra mellett áll, a másik az Élisi Apollón szentélyében van elhelyezve. A kyzikosiak pedig, mikor háborúval kényszerítették a prokonnésosiakat, hogy egyesüljenek velük,(4) a Dindymosi Anya kultusz-szobrát vitték el Prokonnésosból; a szobor aranyból van, s az arca elefántcsont helyett víziló-agyarból van kifaragva. Így Augustus császár csak a görögök és a barbárok között egyaránt régóta fennálló szokást követte.

A rómaiak hódítása idején valóban szokássá vált eljárás, a meghódított görög városok és területek műkincseinek tömeges elhurcolása azt eredményezte, hogy a klasszikus művészet alkotásainak – a nagy méretük miatt mozdíthatatlanok és a különösen nagy tiszteletben állók kivételével – jelentős része Itáliába vándorolt a Kr. e. 2. századtól az Kr. u. 2. századig terjedő időben.

Fordítás és jegyzetek: Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 109–110)
  1. Kr. e. 31
  2. Kr. e. 690
  3. A görög-perzsa háború idején, Thenmistoklés felhívására.
  4. Kr. e. 4. sz. közepe
Pausanias: Görögország leírása (Hellados periégésis) 8.46

Athéna Alea régi kultusz-szobrát s vele együtt a kalydóni vadkan agyarait (lásd Meleagros) Augustus római császár vitette el, mikor Antoniust és szövetségeseit – akik közt a mantineiaiak kivételével ott voltak az összes arkadiaiak is — legyőzte.(1) Nyilvánvaló, hogy nem Augustus volt az első, aki a legyőzöttektől fogadalmi ajándékokat és istenszobrokat hurcolt el, hanem csak régi szokást követett. Trója bevétele után ugyanis, mikor a görögök szétosztották maguk között a zsákmányt, Sthenelos, Kapaneus fia Zeus Herkeios fából készült szobrát kapta meg; sok évvel később pedig, mikor a dórok Szicíliába költöztek, Antiphémos, Gela településének alapítója(2) a sikanosok városának, Omphakénak bevétele után egy Daidalostól készített istenszobrot Gelába vitetett át. Tudjuk, hogy Xerxés perzsa király, Dareios fia is azokon kívül, amiket Athén városából hordott el, elvitte Braurónból Artemis Braurónia kultusz-szobrát, majd azzal vádolva a milétosiakat, hogy egy görög vizen lefolyt csatában szándékosan rosszul harcoltak az athéniek ellen,(3) elvitte Branchidaiból Apollón bronz szobrát. Úgy esett, hogy ezt később Seleukos visszajuttatta a milétosiaknak, az argosiak azonban máig is őrzik azokat, amelyeket Tirynsből szereztek: az egyik, egy faszobor, Héra mellett áll, a másik az Élisi Apollón szentélyében van elhelyezve. A kyzikosiak pedig, mikor háborúval kényszerítették a prokonnésosiakat, hogy egyesüljenek velük,(4) a Dindymosi Anya kultusz-szobrát vitték el Prokonnésosból; a szobor aranyból van, s az arca elefántcsont helyett víziló-agyarból van kifaragva. Így Augustus császár csak a görögök és a barbárok között egyaránt régóta fennálló szokást követte.

A rómaiak hódítása idején valóban szokássá vált eljárás, a meghódított görög városok és területek műkincseinek tömeges elhurcolása azt eredményezte, hogy a klasszikus művészet alkotásainak – a nagy méretük miatt mozdíthatatlanok és a különösen nagy tiszteletben állók kivételével – jelentős része Itáliába vándorolt a Kr. e. 2. századtól az Kr. u. 2. századig terjedő időben.

Fordítás és jegyzetek: Szilágyi János György (in Szilágyi J. Gy. 1962 I, 109–110)
  1. Kr. e. 31
  2. Kr. e. 690
  3. A görög-perzsa háború idején, Thenmistoklés felhívására.
  4. Kr. e. 4. sz. közepe