7 / 6

Athéni vörösalakos illatszeres edény (léküthosz)

Dióhéjban

Mi ez?

Egyfülű, hosszú nyakú edény, amelyben illatos olajat tároltak. 

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Az edény talpától a szájáig 20,7 cm magas.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Egyfülű, hosszú nyakú edény, amelyben illatos olajat tároltak. 

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 470 körül, a görög művészet klasszikus korszakának elején.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Az edény talpától a szájáig 20,7 cm magas.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Az ívelt és keskeny nyakú, felfelé szélesedő, hengeres testű léküthoszt az ókori görögök illatos olajak és kenőcsök tárolására használták. Léküthoszokban tartották azt az olajat is, amivel bekenték elhunyt szeretteik testét. A váza vállán palmetta- és indadísz látható, alatta pedig egy vékony sávban keresztmotívumokkal elválasztott kacskaringós alakzatok, úgynevezett meanderek sora díszíti az agyagedényt. A váza testének a füllel átellenes oldalán egy khitónt és himationt viselő nőalak áll, aki jobb kezében tükröt tart maga elé. Talán egy szobabelsőt láthatunk, hiszen mögötte a falra felakasztva egy ruhadarab lóg, lábánál pedig egy kerevet részlete látható.

A léküthosz a klasszikus kori Athénban készült, Kr. e. 470 körül, amikor Athén az egyik legjelentősebb és leggazdagabb városállam volt a görög világban.

Az ókori görögök korong formájú, többnyire nyeles kézitükröket használtak. Ezek általában ezüstből, rézből vagy bronzból készültek és tökéletesen simára csiszolták a felületüket. Sajnos csak rövid ideig mutattak tiszta képet, mert a levegővel érintkezve könnyen elszíneződtek és elhomályosodtak. Magas értékük miatt azonban nem dobták el, hanem tisztították, újra csiszolták a felületüket, így sokáig tudták használni a fémből készült tükröket.

A nyeles tükrök hátoldalát gyakran díszítették vésett mintákkal, ábrázolásokkal. Az etruszkok is kedvelték ezeket a fajta tükröket. Gyakran ábrázolták rajtuk isteneiket és istennőiket, de halandó, esküvőjükre készülő vagy öltözködő nőket is.

Etruszk tükör a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Korosztály
Tantárgyi kapcsolódások
Témakörök
Tanítási ötletek
  • Az ókori Hellász társadalma
  • Nők helyzete az ókorban

LEXIKON

Görög és római öltözködés; Görög hajviselet, fejfedők

Kapcsolódó oldalak