7 / 6

Campaniai vörösalakos hüdria

Dióhéjban

Mi ez?

Nagyméretű, háromfülű edény, amelyet a görögök víz hordására használtak.

Hol készült?

Az ókori Itália Campania nevű régiójában.

Mikor készült?

Kr. e. 4. század harmadik negyedében, a görög művészet klasszikus korszakának végén készült.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Az edény talpától a szájáig 29 cm magas.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Nagyméretű, háromfülű edény, amelyet a görögök víz hordására használtak.

Hol készült?

Az ókori Itália Campania nevű régiójában.

Mikor készült?

Kr. e. 4. század harmadik negyedében, a görög művészet klasszikus korszakának végén készült.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Az edény talpától a szájáig 29 cm magas.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A tojásdad testű, háromfülű edényt az ókori görögök a víz (hüdór) szavuk után hüdriának nevezték és víz hordására használták. A váza nyakán, függőlegesen elhelyezett fül az edény vízbe merítésére, a két oldalsó, vízszintes fül pedig a vízzel teli edény emelésére szolgált.

Az agyagedényt vörösalakos technikával díszítették. Az edény testén egy harcos és egy kentaur küzdelmét láthatjuk. A félig ló, félig ember kentaur a jelenet bal oldalán áll, mellső lábait felemeli, egyik kezével a harcos felé nyúl, másikkal pedig egy csupasz ágú fába kapaszkodik. A fa talán arra utal, hogy a kentaurok vad, természethez közeli lények volt. A vele szemben álló harcos jórészt meztelen, csupán egy köpenyt, sisakot és övet visel, és egy rövid karddal leszúrja a szörnyet. A harcos jellegzetes fegyverzete – különösen a derekán lévő bronz öve – alapján a dél-itáliai szamnisz nép tagja volt. A két alak felett látható sugaras napkorong talán azt jelzi, hogy a jelenet alkonyatkor játszódik.

A vázát egykor egy elhunyt szamnisz férfi számára készíthették. Nem tudjuk biztosan, hogy a jelenet egy konkrét szamnisz mítoszt mesél-e el, vagy inkább az elhunytat ábrázolja, amint heroikus küzdelmet folytat egy mitikus lénnyel.

A hüdria a Kr. e. 4. század harmadik negyedében, a görög művészet klasszikus korának végén készült Campaniában, egy capuai görög vázafestő műhelyében.

Az ókori görög mitológiában a kentaurok félig ember, félig ló lények voltak, akik Thesszália és Árkádia erdeiben éltek. Jellemük szerint részeges, vad, törvényeket nem ismerő, barátságtalan alakok, akik nem tudnak uralkodni állati vágyaikon. A róluk szóló legismertebb mítosz szerint Peirithoosz, a Thesszáliában élő lapitha nép királya meghívta őket az esküvőjére, ahol a bor bódító hatása alatt eszüket vesztették, és erőszakoskodni kezdtek a menyasszonnyal és a vendégek feleségeivel. Peirithoosz és a vendégek a nők védelmére keltek, és harc tört ki a lapithák és a kentaurok közt, amelyben mindkét részről sokan meghaltak. Végül azonban a lapithák elűzték a kentaurokat a vidékről.

A kentaurok és a lapithák küzdelmének ábrázolása igen népszerű volt az ókori görög művészetben, a kentauromachia, azaz a kentaurok csatája számos vázaképen és domborművön is megjelenik. A görögök a kentaurok elleni küzdelemben a barbárok (például a perzsák) elleni harc mitológiai megfelelőjét látták.

Nem minden kentaur volt azonban vad és barátságtalan. Több görög hérósznak is a bölcs Kheirón volt a nevelője, aki a gyógyítás képességével is rendelkezett.

Kentaurok és lapithák küzdelme az olümpiai Zeusz-templom nyugati oromcsoportjának gipszmásolatán a budapesti Szépművészeti Múzeum főbejárata felett.