2 / 1

Domborműves kratér töredéke Izsák feláldozásának ábrázolásával

Dióhéjban

Mi ez?

Domborműves díszítésű kőedény töredéke, amelyen Izsák feláldozásának jelenete látható.

Hol készült?

A Római Birodalomban készült. Állítólag Rómában találták.

Mikor készült?

A Kr. u. 4. század végén készült.

Miből készült?

Márványból faragták.

Mekkora az edény?

Magassága 26,5 cm; szélessége 21 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Domborműves díszítésű kőedény töredéke, amelyen Izsák feláldozásának jelenete látható.

Hol készült?

A Római Birodalomban készült. Állítólag Rómában találták.

Mikor készült?

A Kr. u. 4. század végén készült.

Miből készült?

Márványból faragták.

Mekkora az edény?

Magassága 26,5 cm; szélessége 21 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A tárgy egy márványból faragott, domborműves díszítésű vegyítőedény (kratér) felső szélének töredéke. A bal oldalon egy tunicát és palliumot viselő, hosszú hajú, körszakállas alak látható, aki elfordítja a fejét, bal kezét az előtte térdelő fiú fejére helyezi, miközben jobb kezében kést tart. Ez az alak valószínűleg a bibliai Ábrahámot ábrázolja, a térdelő ifjú pedig minden bizonnyal fiával, Izsákkal azonosítható.

A jelenet azt a bibliai történetet ábrázolja, amikor Ábrahám Isten parancsára feláldozni készül a gyermekét. Az apa-fia páros mellett egy harmadik, szakállas alak is látható, aki szintén tunicát és palliumot visel, kezében pedig botot tart – haj- és szakállviselete alapján egy ószövetségi pátriárkát ábrázolhat.

A márványkratér a Kr. u. 4. század végén készült valahol a Római Birodalomban. Állítólag Rómában találták a töredéket.

A zsidó vallás kivételes helyet foglalt el az ókori vallások között: monoteista volt, azaz csak egyetlen istent ismert el igaznak.

A héber nyelvet beszélő zsidók eredetileg Kánaán – a mai Izrael, Palesztina és Jordánia – területén éltek. Szent könyvük, a Héber Biblia szerint ősatyáik (ÁbrahámIzsák, Jákob) itt kötöttek szövetséget Istennel, majd a leszármazottaik Egyiptomban telepedtek le, ahol azonban szolgasorba vetették őket. A fáraók földjét Mózes vezetésével sikerült elhagyniuk, és eljutottak Kánaánba, ahol megalapították Izraelt és Salamon uralkodása alatt felépítették a jeruzsálemi templomot.

A Kr. e. 6. század elején az újbabiloni uralkodó, Nabú-kudurri-uszur (vagy ahogy az Ószövetségben hívják: Nabukodonozor) elfoglalta Jeruzsálemet, leromboltatta a templomot, a zsidókat pedig Babilonba hurcolta, ahonnan csak évtizedekkel később térhettek haza – ez volt a babiloni fogság. Visszatérve Izrael földjére, a zsidók felépítették a második szentélyt, amit Kr. u. 70-ben a rómaiak megsemmisítettek. Ezzel vette kezdetét a zsidóság szétszóródása: templom híján, ahol hitüket gyakorolhatták volna, inkább elhagyták Izrael földjét és diaszpórákban éltek. A világban szétszóródott zsidókat azonban továbbra is összekötötték az isteni törvények és a közös hagyományok.

A jeruzsálemi második templom rekonstrukciója.