2 / 1

Dél-itáliai feketemázas mécses

Dióhéjban

Mi ez?

Kerek, lapos mécses az orrán egy égőnyílással.

Hol készült?

Nem tudjuk pontosan, de minden bizonnyal görög mester alkotása.

Mikor készült?

Kr. e. 4. században, a görög művészet klasszikus korszakának vége felé.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez a tárgy?

Hossza 8,9 cm, magassága 1,8 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Kerek, lapos mécses az orrán egy égőnyílással.

Hol készült?

Nem tudjuk pontosan, de minden bizonnyal görög mester alkotása.

Mikor készült?

Kr. e. 4. században, a görög művészet klasszikus korszakának vége felé.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez a tárgy?

Hossza 8,9 cm, magassága 1,8 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Agyagból, fazekaskorongon készült mécses, amely egy kerek és lapos csészéből és egy ahhoz kapcsolódó égőlyukból áll. A csésze hátuljához egykor egy agyagszalagból gyúrt fület illesztettek, amely azonban később letörött és ma már csak két csonkja látható. A mécses felszínét a feketealakos vázákhoz hasonlóan vékony agyagréteggel kenték be, amely a kiégetés során feketére égett.

Ehhez hasonló mécseseket gyakran használtak világításra a görögök lakta világban. A világításhoz használt olajat a széles, kerek csészébe öntötték, majd az orrán át egy kanócot vezettek a mécses belsejébe. Miután a kanóc felszívta az olajat, meggyújtották.

A mécses a mai Rionero település környékéről származik, amely Olaszország belsejében, az Appennin-hegységben található. Egy ókori szentély maradványai közül került elő egy magyar ásatás során a 19. században. A szentély tárgyai sokfelől, így Athénból, Paestumból és Dél- vagy Közép-Itália más vidékeiről származtak. A mécses talán egy dél-itáliai görög fazekasműhelyben készült a Kr. e. 4. század folyamán.

Az ókori görög lakóházak és szentélyek kívülről zárt és meglehetősen sötét épületek voltak. Kifelé nyíló ablakaik alig voltak, bejáratuk is jórészt csak egy. A szobákban és termekben állandó világításra volt szükség, amelyet elsősorban olajmécsesekkel vagy gyertyákkal, nagyobb összejöveteleken fáklyákkal oldottak meg. A mécsesek nagyon változatos formában készültek az ókorban. Gyakran a mítoszok világából vagy a hétköznapi életből vett jelenetekkel díszítették őket.

A világításhoz használt olaj többféle alapanyagból készülhetett, de az egyik leggyakoribb az olívaolaj volt. A Földközi-tenger partján sokfelé őshonos olajfa terméséből préselt olajat igen változatos módon hasznosították az ókorban: használták illatszerként, ezzel kenték be testüket sportolás előtt, de gyakori összetevője volt az étkezéseknek is. A legjobb minőségű olívaolajakat távoli területekre is szállították, amelyről a földközi-tengeri hajóroncsokon talált több ezer olajtároló amphora árulkodik, Az olajfák jelentőségét mutatja, hogy ennek a fának az ágaiból fonták az olümpiai játékok győzteseinek járó koszorúkat is.

Az Égei-tenger északi részén, Alonniszosz szigete mellett egy nagyméretű ókori hajó maradványait és rakományát találták meg a tengerfenéken. A hajó több ezer amphorát szállított.