22 / 21

Boiótiai fogadalmi szobor: peploszt viselő nőalak

Dióhéjban

Mi ez?

Terrakotta szobor, amely egy peploszt viselő, kezében szalagot tartó nőalakot ábrázol.

Hol készült?

Az ókori Hellász Boiótia nevű tartományában.

Mikor készült?

A Kr. e. 5. század végén, a görög művészet klasszikus korszakában.

Miből készült?

Agyagból készült, formába préselve.

Mekkora ez a szobor?

Magassága 47 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Terrakotta szobor, amely egy peploszt viselő, kezében szalagot tartó nőalakot ábrázol.

Hol készült?

Az ókori Hellász Boiótia nevű tartományában.

Mikor készült?

A Kr. e. 5. század végén, a görög művészet klasszikus korszakában.

Miből készült?

Agyagból készült, formába préselve.

Mekkora ez a szobor?

Magassága 47 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Az agyagból készült szobor egy nőalakot ábrázol, aki lépcsős talapzaton áll. Testsúlyát bal lábára helyezi, jobb lábát pedig lazán behajlítja. Ezt a mozdulatot hosszú ruhájának mély ráncai még inkább felerősítik. Az ábrázolt emberi test mozdulatai így ellentétes irányúak, mégis harmonikus egyensúlyban vannak. Ezt a testrészek ellentétes, de kiegyensúlyozó mozdulatán alapuló beállítást a szobrászatban kontraposztnak és ponderációnak nevezzük, amelyet az ókori görög szobrászok alkalmaztak először, a Kr. e. 5. század első felében.

A nőalak egyik karját könyökénél behajlítja, másikat lazán leengedi. Kezeiben teste előtt keresztben szalagot tart. Fejét, amelyet enyhén oldalra fordít, göndör fürtökből és hajfonatokból álló, vörösre festett hajviselet és egy széles diadém koronáz. A nőalak testét és ruháját fehér festés fedi. A ruhán a fehér festés csak alapul szolgált a további színes festésnek, amelynek a nyomai helyenként még ma is láthatók.

Nagyíts rá a szoborról készült fotóra! Milyen színű lehetett egykor a nőalak ruhája, megtalálod a pigmentfoltokat?

A nőalakot ábrázoló terrakotta szobor a közép-görögországi Boiótia területén készült a Kr. e. 5. század végén. A térséget termékeny síkságok és hegyvonulatok tagolják. Legmagasabb hegycsúcsa az 1750 méter magas Helikón, amely a görög mítoszok szerint a Múzsák lakhelyéül szolgált.

A szobor az ókorban fogadalmi ajándéknak készülhetett. Az istenek számára ajándékok felajánlása gyakori szokás volt az ókori Görögországban is. A szentélyekbe ellátogató környékbeli lakosok vagy távoli területekről érkező zarándokok általában vittek magukkal ajándékot, amikor felkeresték isteneiket. A kisebb falvak szegényebb lakói többnyire szerényebb tárgyakat, például agyagból vagy kőből készült szobrocskákat, kisméretű domborműveket, fára festett képecskéket helyeztek el a szentélyekben. A nagyobb és gazdagabb városok és polgáraik ezzel szemben akár életnagyságúnál nagyobb márvány- és bronzszobrokat, arany- és ezüsttárgyakat is felajánlhattak isteneiknek.

Miért volt erre szükség? A fogadalmi ajándékok célja az istenek iránti hála kifejezése, jóindulatuk elnyerése vagy a haragvó istenek kiengesztelése volt. A drága fogadalmi ajándékok idővel valóságos kincstárakká tették a szentélyeket, a klasszikus korban pedig már raktározták és leltározták is a felgyűlt szobrokat, kelméket, ötvösműveket.

Fogdalmi ajándékok az olümpiai Zeusz-szentélyből. Olümpiai Régészeti Múzeum.