2 / 1

Mécses négylovas versenykocsi ábrázolásával

Dióhéjban

Mi ez?

Agyag mécses négylovas versenykocsi ábrázolásával.

Hol készült?

A Római Birodalomban.

Mikor készült?

A római császárkorban, a Kr. u. 1. század első felében.   

Miből készült?

Agyagból készült negatív formába préselve.

Mekkora ez a mécses?

Hosszúsága 9,97 cm, magassága 2,94 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Agyag mécses négylovas versenykocsi ábrázolásával.

Hol készült?

A Római Birodalomban.

Mikor készült?

A római császárkorban, a Kr. u. 1. század első felében.   

Miből készült?

Agyagból készült negatív formába préselve.

Mekkora ez a mécses?

Hosszúsága 9,97 cm, magassága 2,94 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A mécses negatív formába préselve készült, sárgásbarnára égett agyagból. Kerek olajtartályához egy orr kapcsolódik, amelyen egy kör alakú égőnyílás látható: ide helyezték be a kanócot. A mécses tányérján (discus) található kis lyukon át öntötték a tartályba az olajat.

A discuson kocsiverseny jelenete látható: a kocsihajtó négylovas fogatot (quadriga) hajt; magasra emelt bal kezében ostort tart. Quadrigákat gyakran ábrázoltak a római korban mécseseken és más tárgyakon is.

Az agyagmécses a római császárkor korai szakaszából származik. A Kr. u. 1. század első felében készülhetett a Római Birodalom területén.

A római cirkuszi játékok legnagyobb látványossága a négylovas fogatok, a quadrigák versenye volt. Bár kettes (biga) és hármas (triga) fogatokkal is versenyeztek, azok inkább a kisebb versenyekre voltak jellemzők. A római fogatversenyek hatalmas összegeket emésztettek fel. A költségek egy részét az állam biztosította, másik részét a rendezéssel megbízott tisztségviselőknek (aedilis) kellett előteremtenie. A császárok által rendezett versenyek voltak a leglátványosabbak és egyben a legdrágábbak is. A versenyek látogatása általában ingyenes volt, de sok római kötött fogadásokat.

Egy kocsiversenyen általában négy kocsi állt rajthoz, amelyek egy-egy nagyobb versenyistállót (factiones) képviseltek. A factiók gazdag magánemberek által finanszírozott egyesületek voltak, amelyek tekintélyes lóállományt tartottak fenn. A nagyobb városokban általában négy factio volt, amelyek saját színnel különböztették meg magukat és ezek szerint is nevezték el őket: a fehérek, vörösök, kékek és zöldek. Ezeket a színeket viselték magukon a szurkolók, de ilyen színű volt a kocsihajtó ruhája, a lószerszám és a kocsi is.  A factiók köré jelentős szurkolótáborok szerveződtek, amelyek a politikát is befolyásolhatták.

A győztes lovak nevét gyakran mécsesekre vagy mozaikpadlókra írták. Ha a kocsihajtók nem végezték életüket a lovak patái alatt vagy a kocsik kerekei között – ami gyakran megesett –, nagy hírnévre tehettek szert és jelentős vagyont gyűjthettek össze öregkorukra. 

Kocsiversenyt ábrázoló mozaik a Kr. u. 2. századból. A  franciaországi Lyonban találták a 19. század elején.  

Olvassátok el Móra Ferenc Aranykoporsó című regényét, amely a Kr. u. 3. század végi Római Birodalombana játszódik és a kocsiversenyekről is szó esik benne!