Athéni feketealakos külix lakoma ábrázolással
Dióhéjban
Mi ez?
Feketealakos technikával díszített kétfülű ivócsésze, más néven külix, amit az ókori görögök a lakomákon használtak bor fogyasztására.
Hol készült?
Az ókori Hellászban, Athén városában.
Mikor készült?
Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Magassága 7,6 cm, átmérője 20,9 cm.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
Mi ez?
Feketealakos technikával díszített kétfülű ivócsésze, más néven külix, amit az ókori görögök a lakomákon használtak bor fogyasztására.
Hol készült?
Az ókori Hellászban, Athén városában.
Mikor készült?
Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Magassága 7,6 cm, átmérője 20,9 cm.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
A jellemzően alacsony, de széles, lapos testű külix a legkedveltebb ivóedényforma volt az ókori athéni lakomákon. A külixeket gyakran a lakomából vett jelenetekkel díszítették.
Ennek a csészének mindkét oldalán egy nő- és egy férfialak látható italozás közben. Mindketten párnák között hevernek, a fehérre festett nő kezében ivókürt látható. Körülöttük borostyánindák tekeregnek, ami Dionüszoszra, a bor és mámor istenére utal.
A görögök lakomáin tisztességes nők nem vehettek részt, ezért itt a nőalakban nem valamelyik athéni polgár feleségét vagy lányát kell keresnünk, hanem egy Dionüszosz társaságához tartozó mainaszt, vagy egy hetairát. Utóbbiak gyakran szórakoztatták a szümposzionokon a mulatozókat énekléssel és tánccal.
A jelenetet kétoldalt egy-egy nagyméretű szem keretezi. Ezek a szemek emberi vonásokkal ruházzák fel a csészét. Ivás közben ugyanis a szájhoz emelt edény úgy nézett ki, mintha használója maszkot öltött volna magára.
Az ivócsésze Athénben készült a Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.
A görögök az ókorban napi kétszer vagy háromszor étkeztek. Reggelire borba áztatott gabonát, vagy kenyeret ettek. Az ebéd már meleg étel is lehetett, de a főétkezés a vacsora volt. A főzés általában a nők feladata volt és szabadtéren, vagy szellőzőnyílással ellátott konyhában történt, hogy el tudjon szállni a füst. A nők és a férfiak nem csak külön helységben aludtak, hanem gyakran külön is étkeztek. A villát nem ismerték, kanálnak is kenyérdarabokat használtak, sőt a kezüket is abba törölték.
A lakomákon elvált egymástól az evés és az ivás: először megvacsoráztak, majd felkészültek az este második, kellemesebb részére. A vacsorákon legtöbbször kenyereket, süteményt, gyümölcsöt és húst ettek, főleg halat és szárnyasokat, de előfordult, hogy sertés- vagy birkahús került az asztalra.
Főző nőt és egy mellette álló kislányt ábrázoló terrakotta (égetett agyag) szobor Boiótiából (Kr. e. 5. század első harmada), Museum of Fine Arts, Boston.
Korosztály
Tantárgyi kapcsolódások
Témakörök
Tanítási ötletek
-
LEXIKON
Görög ételek; Görög étkezési szokások; Külix; Szemes csészék