5 / 4

Athéni feketealakos külix lakoma ábrázolással

Dióhéjban

Mi ez?

Feketealakos technikával díszített kétfülű ivócsésze, más néven külix, amit az ókori görögök a lakomákon használtak bor fogyasztására.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 7,6 cm, átmérője 20,9 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Feketealakos technikával díszített kétfülű ivócsésze, más néven külix, amit az ókori görögök a lakomákon használtak bor fogyasztására.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 7,6 cm, átmérője 20,9 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A jellemzően alacsony, de széles, lapos testű külix a legkedveltebb ivóedényforma volt az ókori athéni lakomákon. A külixeket gyakran a lakomából vett jelenetekkel díszítették.

Ennek a csészének mindkét oldalán egy nő- és egy férfialak látható italozás közben. Mindketten párnák között hevernek, a fehérre festett nő kezében ivókürt látható. Körülöttük borostyánindák tekeregnek, ami Dionüszoszra, a bor és mámor istenére utal.

A görögök lakomáin tisztességes nők nem vehettek részt, ezért itt a nőalakban nem valamelyik athéni polgár feleségét vagy lányát kell keresnünk, hanem egy Dionüszosz társaságához tartozó mainaszt, vagy egy hetairát. Utóbbiak gyakran szórakoztatták a szümposzionokon a mulatozókat énekléssel és tánccal.

A jelenetet kétoldalt egy-egy nagyméretű szem keretezi. Ezek a szemek emberi vonásokkal ruházzák fel a csészét. Ivás közben ugyanis a szájhoz emelt edény úgy nézett ki, mintha használója maszkot öltött volna magára.

Az ivócsésze Athénben készült a Kr. e. 5. század elején, a görög művészet archaikus korszakának (Kr. e. 700-480) végén.

A görögök az ókorban napi kétszer vagy háromszor étkeztek. Reggelire borba áztatott gabonát, vagy kenyeret ettek. Az ebéd már meleg étel is lehetett, de a főétkezés a vacsora volt. A főzés általában a nők feladata volt és szabadtéren, vagy szellőzőnyílással ellátott konyhában történt, hogy el tudjon szállni a füst. A nők és a férfiak nem csak külön helységben aludtak, hanem gyakran külön is étkeztek. A villát nem ismerték, kanálnak is kenyérdarabokat használtak, sőt a kezüket is abba törölték.

A lakomákon elvált egymástól az evés és az ivás: először megvacsoráztak, majd felkészültek az este második, kellemesebb részére. A vacsorákon legtöbbször kenyereket, süteményt, gyümölcsöt és húst ettek, főleg halat és szárnyasokat, de előfordult, hogy sertés- vagy birkahús került az asztalra. 

Főző nőt és egy mellette álló kislányt ábrázoló terrakotta (égetett agyag) szobor Boiótiából (Kr. e. 5. század első harmada), Museum of Fine Arts, Boston.