2 / 1

Lakomázó görög hérószt ábrázoló márvány dombormű

Dióhéjban

Mi ez?

Ismeretlen hérósz tiszteletére faragott dombormű lakomaábrázolással.

Hol készült?

Az ókori Athén környékén.

Mikor készült?

Kr. e. 350–300 körül, a görög művészet klasszikus korának végén.

Miből készült?

Az Athén melletti Pentelikon-hegyen bányászott márványból faragták.

Mekkora ez a dombormű?

A megmaradt töredék 41 cm magas és 31,5 cm széles.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

Mi ez?

Ismeretlen hérósz tiszteletére faragott dombormű lakomaábrázolással.

Hol készült?

Az ókori Athén környékén.

Mikor készült?

Kr. e. 350–300 körül, a görög művészet klasszikus korának végén.

Miből készült?

Az Athén melletti Pentelikon-hegyen bányászott márványból faragták.

Mekkora ez a dombormű?

A megmaradt töredék 41 cm magas és 31,5 cm széles.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!  

A márvány dombormű központi alakja egy kereveten fekvő, szakállas, köpenyes férfi, aki valószínűleg egy hérósz, azaz hős. Egyik kezében ivócsészét tart, míg a másikban ivókürtöt, amit idegen szóval rhütonnak nevezünk. Az ivókürt a bőség és a gazdagság jelképe is volt az ókori görög és római kultúrákban. A férfi előtt megterített asztal látható, rajta áldozati ételekkel, ami szintén a bőségre és gazdagságra utal. Az ételeket szinte mindig érintetlen állapotban ábrázolták, ami az örökkévalóságra utal. Az asztal alatt fekvő kutya a hűséget szimbolizálja. A jelenet másik fő alakja egy köpenyt viselő nő, akinek a feje mellett egy lófej részlete jelenik meg. A ló általában a hérószokhoz és az előkelő emberekhez köthető, hiszen a lótartás sokba került, ezért kiváltságnak számított.

A domborművön látható jelenettel gyakran találkozhatunk sírköveken és szentélyekben felajánlott domborműveken. Az ókori görögök ugyanis sokszor ábrázolták lakoma közben a túlvilágra távozott szeretteiket és hérószaikat.

A márvány dombormű egy Athén környéki kőfaragóműhelyben készült Kr. e. 350–300 körül, a görög művészet klasszikus korának végén vagy hellénisztikus korának elején.

A görög mitológiában számtalan hérósszal találkozhatunk, akiket az ókorban az istenekhez hasonló módon tiszteltek. Az ókori Hellászban minden városnak megvoltak a saját hősei, akikhez a város lakói szorosan kötődtek. Ők voltak a város alapítói és a közösség ősei, akik a város érdekében kiemelkedő tetteket vittek véghez. Nem meglepő, hogy az ókoriak közelebb érezték magukhoz hérószaikat, mint az olümposzi isteneket.  

A városok gyakran a nevüket is hérószokról kapták, mint Argosz, vagy Hérakleia és legfontosabb ünnepeik is hozzájuk kötődtek. A hérósz sírját és egyben szentélyét a város kitüntetett pontján alakították ki. Ezt a lakók rendszeresen látogatták, hogy különféle ajándékokért cserébe a hérósz támogatását kérjék.

A legismertebb görög hős Héraklész, akinek a mítoszok szerint tizenkét veszélyes munkát kellett elvégeznie, hogy vezekeljen egy őrült tettéért. Halála után az olümposzi istenek maguk közé emelték, istenné vált.

Az istenné vált Héraklész és Hébé esküvője egy athéni vörösalakos ékszeres dobozon (püxiszen).