2 / 1

Athéni vörösalakos kratér: harcos búcsúja; mulató athéniek

Dióhéjban

Mi ez?

Vörösalakos keverőedény, más néven kratér, amit az ókori görögök a bor és víz vegyítésére használtak a lakomákon.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 470-460 körül, a görög művészet klasszikus korszakának (Kr. e.480-323) elején.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 44,1 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

Mi ez?

Vörösalakos keverőedény, más néven kratér, amit az ókori görögök a bor és víz vegyítésére használtak a lakomákon.

Hol készült?

Az ókori Hellászban, Athén városában.

Mikor készült?

Kr. e. 470-460 körül, a görög művészet klasszikus korszakának (Kr. e.480-323) elején.

Miből készült?

Agyagból készült, fazekaskorongon.

Mekkora ez az edény?

Magassága 44,1 cm.

Hol őrzik most?

Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.

Többet szeretnél tudni?

Kattints ide!

A vörösalakos technikával készült, bor és víz vegyítésére használt kratér egyik oldalán egy harcba induló férfi búcsúja látható. A felfegyverzett katona előtt egy fiatal nő áll és egy kis tálat nyújt át neki: éppen egy italáldozat tanúi vagyunk. Kétoldalt egy-egy hosszú ruhás férfit látunk, akik mindketten jogart (szképtront) tartanak a kezükben. A jogar azt jelzi, hogy mitikus királyok lehetnek. A vázakép talán egy mitológiai jelenetet ábrázol, de nincsenek rajta feliratok, ezért nem tudjuk egyértelműen azonosítani a szereplőket.

A váza másik oldalán három bizonytalan léptű férfi alakja bontakozik ki. A kezükben mély ivóedényt, azaz szküphoszt és hosszú botot tartanak. Előbbi arra utal, hogy egy lakomáról érkeznek, utóbbi pedig azt mutatja, hogy athéni polgárokról van szó. A szümposzion után szétszéledő és a várost járó, éneklő, táncoló, zenélő éjszakai társasággal gyakran találkozhatunk athéni vázaképeken. Az ókori görögök az ilyen vidám, táncos menetet kómosznak, a benne résztvevő polgárokat pedig kómasztésznek hívták.

A kratér az ókori Athénban készült Kr. e. 470-460 körül, a görög művészet klasszikus korszakának (Kr. e. 480-323) elején.

Az ókori athéni vázákat többféle módon díszíthették. A két legnépszerűbb technika a vörös- és a feketealakos volt, amelyek közül a vörösalakos jelent meg később. Egyik sem igazi festés volt; az edények vörös és fekete színeit egy nagyon bonyolult égetési eljárással érték el. A feketealakos vázák festői a különböző motívumokat és alakokat az agyagból készült váza anyagának egy hígabb, finomabb keverékével vitték fel az edény felületére, majd ezután következett a kemencében való égetés. Az égetésnek három fázisa volt, amelyek során úgy változtatták meg a kemencében uralkodó légkör tulajdonságait, hogy a végére az edények felszínére kent agyagoldat feketére, az edények anyaga (az alakok háttere) pedig vörösre égett ki. A vörösalakos vázák esetében viszont már nem a figurákat „festették” meg a finom agyagoldattal, hanem azok hátterét, így az alakok az edény vöröses alapszínét kapták az égetésnek köszönhetően.

Alkalmanként más színekkel, azaz járulékos színekkel is találkozhatunk a feketealakos vázákon (például a nők fehér bőre vagy a ruhák bíbor színe), amely azonban már valódi festés volt.

Fazekasműhely ábrázolása egy athéni feketealakos vázán, Kr. e. 520–500 körül, Staatliche Antikensammlungen, München.