Dióhéjban
Mi ez?
Fekete bevonatú keverőedény, más néven kratér, amit az ókori görögök a bor és víz vegyítésére használtak a lakomákon.
Hol készült?
Feltehetően Spárta környékén.
Mikor készült?
Kr. e. 6. század utolsó negyede és a Kr. e. 5. század első negyede közötti időszakban, a görög művészet archaikus korának (Kr. e.700-480) végén.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Magassága 37,3 cm.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
Hol és mikor
A spártai típusú keverőedény készítésének helye kérdéses, de valószínű, hogy a Kr. e. 6. század utolsó negyede és a Kr. e. 5. század első negyede közötti időszakban, a görög művészet archaikus korának (Kr. e.700-480) végén készült. 
Kitekintő
Az italáldozat általánosan elterjedt volt az ókorban. Bemutathatták isteneknek, hérószoknak és elhunyt szeretteiknek egyaránt. Az olümposzi és az alvilági isteneknek szánt italáldozat különbözött. Az olümposzi isteneknek főleg bort öntöttek az oltárukra, az alvilágiaknak pedig mézzel kevert folyadékot locsoltak egy áldozati gödörbe, vagy a földre.
Nagyobb ünnepeken és a tehetősebb polgárok körében állatáldozat bemutatása is előfordult, az emberáldozat azonban tabunak számított. Áldozat bemutatására azért volt szükség, hogy a halandók elnyerjék az istenek és a hérószok jóindulatát és azok segítsék őket a mindennapok során.
Italáldozatot bemutató férfi egy athéni vörösalakos külix belsejében, Kr. e. 480 körül, Louvre.
Mi ez?
Fekete bevonatú keverőedény, más néven kratér, amit az ókori görögök a bor és víz vegyítésére használtak a lakomákon.
Hol készült?
Feltehetően Spárta környékén.
Mikor készült?
Kr. e. 6. század utolsó negyede és a Kr. e. 5. század első negyede közötti időszakban, a görög művészet archaikus korának (Kr. e.700-480) végén.
Miből készült?
Agyagból készült, fazekaskorongon.
Mekkora ez az edény?
Magassága 37,3 cm.
Hol őrzik most?
Budapesten, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében.
Többet szeretnél tudni?
A nagyméretű, kétfülű edény görög elnevezése kratér, amelyet bor és víz keverésére használták az ókori görögök. A kratér a szümposzionok egyik legfontosabb tartozéka volt. A fazekasok minden görög városban készítettek ilyen edényeket, amelyek formája és díszítése városonként és műhelyenként kisebb-nagyobb különbségeket mutathatott. Ez a fekete bevonattal ellátott, de rosszul kiégetett, ezért az alsó részén vörösre színeződött kratér jellegzetes fülformája miatt a Spárta környékén készített kratérokra hasonlít.
Ennek a keverőedénynek az alján lyuk található, ami arra utal, hogy nem lakomákon, hanem temetkezés alkalmával használhatták italáldozathoz. A sírra helyezett edénybe öntött italt, amely a lyukon át a földbe szivárgott, ajándéknak szánták elhunyt szeretteiknek.
A spártai típusú keverőedény készítésének helye kérdéses, de valószínű, hogy a Kr. e. 6. század utolsó negyede és a Kr. e. 5. század első negyede közötti időszakban, a görög művészet archaikus korának (Kr. e.700-480) végén készült.
Az italáldozat általánosan elterjedt volt az ókorban. Bemutathatták isteneknek, hérószoknak és elhunyt szeretteiknek egyaránt. Az olümposzi és az alvilági isteneknek szánt italáldozat különbözött. Az olümposzi isteneknek főleg bort öntöttek az oltárukra, az alvilágiaknak pedig mézzel kevert folyadékot locsoltak egy áldozati gödörbe, vagy a földre.
Nagyobb ünnepeken és a tehetősebb polgárok körében állatáldozat bemutatása is előfordult, az emberáldozat azonban tabunak számított. Áldozat bemutatására azért volt szükség, hogy a halandók elnyerjék az istenek és a hérószok jóindulatát és azok segítsék őket a mindennapok során.
Italáldozatot bemutató férfi egy athéni vörösalakos külix belsejében, Kr. e. 480 körül, Louvre.
Korosztály
Tantárgyi kapcsolódások
Témakörök
Tanítási ötletek
-
LEXIKON