A lakoma, más néven szümposzion (görög szó, amely magyarul „együtt ivást” jelent), fontos része volt az ókori görögök mindennapjainak. A lakoma a társasági élet egyik formája, és elsősorban a férfiak kiváltsága volt. A baráti összejöveteleken a vendégek kereveten (klinén) heverve, egyik könyökükre támaszkodva foglaltak helyet és evéssel, ivással, mulatozással, szellemes beszélgetéssel és játékokkal töltötték az időt. Az ételeket és az innivalót a legtöbbször rabszolgák szolgálták fel. A házigazda gyakran lürán és auloszon játszó zenészekkel, táncosokkal és színészekkel is szórakoztatta férfi vendégeit.

Ezeknek az eseményeknek állandó része volt a közös borivás, ami szigorúan elkülönült a lakoma első felétől, az étkezéstől. A bor felszolgálásához használt edényeket gyakran díszítették a lakoma képeivel. Ezeken Dionüszosz, a bor és a mámor görög istene is megjelent a kíséretével. Az isten társaságához tartoztak az önkívületben táncoló mainaszok és a kecskefarkú, szamárfülű, patás szatüroszok, akiket kizárólag a mulatozás és a szórakozás érdekelt.

Az ókori görögök vízzel keverve itták a bort. Úgy tartották, hogy vegyítés nélkül, azaz tisztán a barbárok isszák Dionüszosz ajándékát. A borivásnak három fontos kelléke volt: a keverőedény (kratér), ami a bor és a víz vegyítésére szolgált; a boroskancsó (oinokhoé), amiben felszolgálták az italt; és a kétfülű ivóedény (például a külix), amiből elfogyasztották a bort.

Lakomákat nem csupán az élők örömére, de elhunyt szeretteik emlékére vagy hőseik (hérószaik) és isteneik tiszteletére is rendezhettek. Sírköveken és szentélyekben felajánlott ajándékokon is sokszor látható a halott vagy a hérósz lakoma közben. Az ókori görögök szerint ugyanis a boldog élet egyik formája a szümposzion volt, így nem csoda, hogy halottaikat és hérószaikat is sokszor lakomához heveredve ábrázolták.