Az ókori rómaiak házainak és lakásainak kialakítását leginkább a vagyoni helyzetük határozta meg. A Római Birodalom városaiban hatalmas, fényűző házakkal és szerényebb hajlékokkal egyaránt találkozhatunk. A jómódú városlakók magánházait domusnak nevezték, a szűk és kényelmetlen lakástömböket pedig, amelyekben a római polgárok többsége élt, insuláknak. A leggazdagabbak megengedhették maguknak, hogy idejük egy részét vidéki birtokaikon töltsék: az ottani házaikat villáknak hívták.

A domus nagy területű volt és a külvilág számára elzártan állt, kívülről díszítetlen, ablaktalan falaival. A ház lakói és látogatói az utcáról egy kapun, majd egy előszobán át jutottak be az épület központi helyiségébe. A négyszögletes, tágas, felülről nyitott terem, az atrium tetején át áradt be napfény és a friss levegő a házba. Az esővizet a padlón elhelyezett medence, az impluvium gyűjtötte össze. Az atrium elnevezése a latin ater szóból ered, amely annyit tesz, hogy sötét, fekete. Ez arra utal, hogy a rómaiak sokáig itt főztek, így a tetőn át távozó füst és korom gyakran beborította a falakat. Az atrium két oldaláról nyíltak a hálófülkék, a bejárattal szemközti végében pedig a vendégek fogadására használt tablinum és az étkezések helyszínéül szolgáló triclinium kapott helyet, de gyakran itt helyezték el a házi istenek (lares) oltárát, a larariumot is. A nagyobb házakhoz egy oszlopokkal körülvett kert (peristylium) is tartozott, közepén szökőkúttal.

A domusok belső terei – vagyoni helyzettől függően – rendkívül díszesek is lehettek, falaikat, padlóikat és mennyezetüket freskók és apró kövekből kirakott mozaikok boríthatták. Ismerünk olyan lakóházat, amelynek ebédlőjét eldobott ételhulladékokat és azokból falatozó egeret ábrázoló mozaik díszített. 

A rómaiak találták fel a ma is népszerű központi fűtést, amelynek korabeli változatát hypocaustumnak nevezzük. A találmány lényege, hogy a padló alatt és az üreges falakban keringő levegőt egy külső kemence segítségével felhevítették, amely így a helyiségek levegőjét is kellemes hőmérsékletre melegítette. Ezzel a fűtési technikával azonban csak a leggazdagabbak házait, valamint a közfürdőket látták el, mert megépítése és üzemeltetése nagyon drága volt.