Kalandozó

A háborúskodás a kezdetektől jelen van az emberi közösségek életében és különösen nagy szerepe volt a nagy ókori birodalmak kialakulásában. Az olyan hatalmas kiterjedésű államok, mint Nagy Sándor birodalma vagy a Római Birodalom, elsősorban hadseregüknek és tehetséges hadvezéreiknek köszönhették létrejöttüket. Háborút azonban már az ókorban sem csak a külső ellenséggel szemben vívtak, a hataloméhes hadvezérek gyakran egymás ellen is bevetették katonáikat. A Római Birodalomban például több császárt is saját katonái ültettek a trónra.

Az ókori csatákról, a különböző népek hadseregeiről, fegyvereiről, taktikáiról számos írott és képi forrás maradt ránk. A két nagy görög történetíró, Hérodotosz és Thuküdidész műveiből jól ismerjük a görög poliszok háborúit, amelyeket a perzsákkal és egymással vívtak, míg például Livius vagy Tacitus munkáiból pedig az ókori Róma hódító hadjáratait és a legyőzött népeket ismerhetjük meg. Az ókori domborműveken, vázaképeken és más tárgyakon látható ábrázolások sokat elárulnak a korabeli katonák felszereléséről és fegyvereiről, és arról is, hogyan zajlott egy várostrom vagy egy tengeri ütközet. A régészek által kiásott erődítmények és katonai táborok a leleteikkel szintén az egykori háborúskodás tanúi.

Nem csoda, hogy a közismert ókori csaták ma is számos művész, regényíró és filmrendező képzeletét ihletik meg. Gondoljatok csak például Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényére, a Trója vagy a 300 című filmekre.

Kíváncsi vagy rá, hogy milyen fegyverekkel harcoltak az ókori görögök és rómaiak, kik voltak a hopliták, mekkora lehetett egy római legio, vagy hogy miért építettek az ókori Rómában diadalíveket? Ezen a virtuális túrán megtudhatod!