A római naptár számos ünnepnapot tartott nyilván. A nagyobb vallási ünnepeket, a katonai győzelmeket és az állami évfordulókat sokszor több napig tartó ünnepségekkel és játékokkal (ludi) tették emlékezetessé. Játékokat általában egy-egy isten tiszteletére, később a császárkorban az uralkodó születésnapja alkalmából is rendezhettek. A legrégibb és leghíresebb jétékok a Juppiter tiszteletére szeptember első hetében megrendezett Ludi Romani volt. Ünneplésre gyakran volt ok, így előfordult olyan év, amikor 135 ünnepnap volt.

A legkedveltebb ünnepi játékok a gladiátorküzdelmek (gladiatura), a kocsiversenyek és a színházi előadások voltak, de rendeztek például lóversenyeket, zsákban futást, vagy öszvérversenyeket is. A görög versenyjátékokkal ellentétben a római sportversenyek résztvevőit nem a puszta küzdelem és a versengés eszménye hajtotta, hanem sokkal inkább a tömeg szórakoztatása, amelynek egyre látványosabb és brutálisabb formákat találtak. A szórakozás ezen formái a gazdagokat és szegényeket egyaránt vonzották. A játékok megszervezése állami tisztségviselők, az aedilisek feladata volt.

A gladiátor kifejezés a latin gladius szóból ered. A rómaiak így hívták a rövid, egyenes kardot, amely a gladiátorok gyakori felszerelése volt. A hagyomány szerint az első gladiátorküzdelmeket temetéseken rendezték meg. A szokás a Kr. e. 3. században Campaniából érkezhetett Rómába, ahol a Kr. e. 1. századra már nyilvános szórakoztatási ággá vált, bár ezek a viadalok nem vesztették el teljesen eredeti jelentésüket sem. A kocsiversenyeken ugyan kevesebb volt az erőszak, látványosságban és népszerűségben mégis vetekedtek a gladiaturával.

A gladiátorküzdelmeknek a lépcsős lelátóval kialakított, kör vagy ovális alaprajzú amphitheatrumok adtak otthont, míg a kocsiversenyeket a görög hippodromok mintájára épült, hosszúkás circusokban rendezték meg.