Az ókori görög mítoszok az istenek és a többnyire félig isteni, félig emberi származású hérószok életéről és cselekedeteiről szólnak. Ezeket a történeteket hívjuk összefoglalóan mitológiának.

A görög mítoszok szerint az istenek halhatatlanok voltak és hatalmas erővel bírtak, de sok mindenben hasonlítottak az emberekre. Számos történet ismert kicsinyes civódásaikról, egymással vívott háborúikról, ahol cselekedeteiket olyan emberi érzelmek hajtották, mint a bosszúvágy, az irigység, vagy a szerelem. Az istenek szívesen avatkoztak be a halandók életébe, sőt akár emberek és állatok alakját is magukra ölthették, hogy így tegyék próbára az embereket. Szeszélyességük miatt a halandók féltek tőlük, ezért igyekeztek mindenben a kedvükre tenni: ital- vagy állatáldozatokkal próbálták megnyerni rokonszenvüket. Ugyanakkor sok mindent meg is tanítottak az embereknek, mint például a tűz használatát vagy a szőlőművelés tudományát. A görög mitológia szerint a legjelentősebb istenek az Olümposz hegyén éltek  palotájukban, de voltak akik az Alvilágban laktak és a holtakra vigyáztak.

A görög mítoszok állandó szereplői a hérószok is, akik az istenek és az emberek között álltak. Egyik szülőjük gyakran isten volt, ezért félisteneknek is nevezik őket, noha többnyire nem voltak hallhatatlanok. Erejük, képességeik, hőstetteik kiemelték őket az emberek közül. A hérószok az emberek számára egy jobb és élhetőbb hellyé tették a világot. Legyőzték az emberekre különféle szörnyek képében leselkedő veszélyeket, megtisztították a vidéket a rablóktól és a pusztító vadállatoktól. Városokat alapítottak és megalkották azok törvényeit. Voltak köztük feltalálók és jótevők, akik elterjesztették az emberek között a jelentős civilizációs vívmányokat, például a földművelést, a fémművességet, az írást, vagy a sportjátékokat.