Lexikon

A görög és római ruházat legfontosabb alapanyaga a gyapjú és a lenvászon volt, de használták a keletről importált selymet és gyapotot is. A kevert szálas szövetek készítése nem az újkor találmánya, már az ókorban gyakran használták a fenti négy alapanyag különböző keverékeit is. Bár a közhiedelem szerint a görögök és a rómaiak fehér ruhában jártak, ókori szövegek, vázaképek és textil-leletek egyaránt bizonyítják, hogy az élénk színeket is nagyon szerették. A szövetek egy részét növényi és állati festékekkel ragyogó, telt színűre festették (vörös, ibolya, bíbor, sárga), máskor csak egy-egy színes sávot vagy mintát festettek az anyagra. A nők öltözködése rendszerint színesebb volt a férfiakénál. Az egyén öltözködését a szokások, a társadalmi rang, az anyagi helyzet és a foglakozás egyaránt meghatározta. Bizonyos ruhatípusok – például a görög himation és a római toga – viselése méltóságteljes, nyugodt mozgást igényelt, és nem voltak alkalmasak arra, hogy viselőjük fizikai munkát végezzen bennük.
 

A görög öltözködés leginkább abban különbözik mind a római, mind a modern viselettől, hogy nem szabott, hanem redőzött ruhákat hordtak. Ez azt jelenti, hogy a ruha pusztán egy kisebb vagy nagyobb téglalap alakú szövet, amelyet különféle módokon tekertek a testük köré. Egyes ruhadarabokat ruhakapcsoló tűkkel (fibulákkal) rögzítettek, olykor varrást is alkalmaztak, elsősorban a vállnál és az oldalán.
 

A női és férfi ruhatár alapelemei ugyanazok voltak: egy ujjas vagy ujj nélküli ingszerű ruhadarab, a chitón, és a testet beburkoló köpeny, amelynek leggyakoribb fajtája az egyvégnyi szövetnek megfelelő himation. A férfiak és a gyermekek többnyire szűkebb, rövid chitónt hordtak, míg a női változat általában hosszú és bő volt. A téglalap alakú szövetdarabot a vállakon ruhatűvel, a derékrészen övvel fogták össze.
 

Jellegzetes női ruhadarab a peplos: a felül visszahajtott négyszög alakú gyapjúszövetet a test egyik oldalán behajtották, a két vállon összetűzték, derékon övvel kötötték meg, a test másik oldalán pedig redőkben omlott alá. A férfiakkal ellentétben a nők sosem viselték a himationt önmagában, azaz chitón vagy peplos nélkül. Csak férfiak – elsősorban földművesek, kézművesek, katonák - hordták a jobb kart és vállat szabadon hagyó rövid chitónfélét, az exómist. A férfiak és a nők a házon belül mezítláb jártak, az utcán szandált, zárt cipőt vagy csizmát viseltek. A nap heve és az eső elleni védelemként a nők rendszerint köpenyüket vagy peplosuk végét húzták a fejükre, vagy széles karimájú, csúcsos kalapot viseltek. A férfiak ritkán, leginkább utazáshoz viseltek fejfedőt, ezek egyik jellegzetes fajtája a széles karimájú, lapos, gyakran filcből készült petasos. A görögök nadrágot szinte egyáltalán nem hordtak, mert barbár öltözetnek tartották, és a mai ember számára meglepő módon fehérneműt sem viseltek.
 

A római férfi és nő ruhatárának alapját szintén a görög chitónnak és himationnak megfelelő ruhadarabok képezték, amelyek egy része azonban a görög változattal ellentétben szabással készült. Az ingruhát itt tunicának nevezik, e fölött a férfiak különböző köpenyeket viseltek. Közülük az egyik, a toga eleinte félkör, majd ellipszis alakúra szabott, nagyjából 5 méter hosszú lepel-ruha volt, amelyet kizárólag a római polgárok ölthettek fel. A szokásoknak megfelelő, szép elrendezése általában segítséget igényelt. A toga egyik végét bal vállukon átvetették, aztán a szövetet a hátukon áthozva jobb karjuk alatt előrevitték, majd a szövet végét hátrafelé ismét átvetették a bal vállukon. A nők a tunica fölé olykor újabb hosszú ingruhát öltöttek, a stolát; majd az utcán testüket még egy köpenybe, a pallába burkolták. A nadrág a rómaiaknál sem volt elterjedt ruhadarab, mindazonáltal a legionáriusok öltözködésében szerepet kapott. A rómaiak egyaránt viseltek szandált és különböző fazonú zárt cipőket. Jellegzetes a katonák bőrszíjakból összeállított, szögekkel kivert talpú csizmája. A fejüket – akárcsak a görögöknél – leginkább a nők fedték be, többnyire a köpenyükkel. A férfiak esetében a toga végének a fejre borítása vallásos gesztus volt – így tettek áldozat bemutatásánál vagy ima elmondásakor.

A görög és római viseletet változatos formájú és anyagú ékszerek egészítették ki: fejdíszek, fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk és karkötők.