Lexikon

Odysseus és Pénelopé egyetlen fia. Neve apjára utal, jelentése: „a távol harcoló”. Az Odysseia egyik főszereplője. Az eposz első négy éneke, amelyet Télemacheiának is szoktak nevezni, a már felserdült Télemachos utazásairól és egyben felnőtté éréséről szól. Odysseus távollétében a jólnevelt, de bizonytalankodó Télemachos tehetetlenül nézi a kérők zsibongását anyja körül, míg Athéné Mentés alakjában apja felkutatására nem buzdítja. Ekkor népgyűlést hív össze (apja távozása óta az elsőt), majd útnak indul Pylosba Nestórhoz, aztán Spártába Menelaoshoz, a Trójából már hazatért hősökhöz, hogy apja sorsa felől tudakozódjék. Az apját kereső fiú a keresés közben válik felnőtté és késszé arra, hogy hazatérő apját segítse a kérők megölésében. Pénelopé számára azonban fia felnövése azt is jelenti, hogy – Odysseus utasítása értelmében – nem várhat tovább urára, férjhez kell mennie. Télemachos az útról visszatérve (15. ének) Athéné segítségével elkerüli a kérők gyilkos csapdáját. Eumaios (Odysseus kondása) házában találkozik az időközben visszatért apjával – ő az első, akinek Odysseus felfedi kilétét. Együtt tervezik meg és hajtják végre a kérők megölését.
A Kypriában (az epikus ciklus egyik darabja, mely a trójai háború történetének elbeszélését az Ilias kezdeténél korábbi eseményekkel indítja) Palamédés a Trójába induló sereg összegyűjtésekor azzal leplezi le az őrültséget színlelő Odysseust, hogy kisfiát, Télemachost szántás közben az ekéje elé teszi. Odysseus nem öli meg fiát, így viszont épelméjűnek bizonyul, és kénytelen a többiekkel együtt Trójába menni. Az epikus ciklus egy másik darabja, a Télegoneia (mely címét Odysseus Kirkétől született fiáról, Télegonosról nyerte) arról számol be, hogy Télemachos Odysseus halála után Aiaié szigetére ment, feleségül vette Kirkét, akitől Latinos nevű fia született.
Az antik képzőművészetben (klasszikus kori vázaképeken és hellénisztikus kori reliefdíszítésű vázákon) az Odysseia különböző jeleneteinek ábárzolásain szerepel: Pylosban, Spártán, leggyakrabban pedig ithakai történetek mellékszereplőjeként (Odysseus lábmosása, kérők legyilkolása).

Kulin Borbála 2005

Bibliográfia

Kerényi 1977; Nünlist: Telemachos, in DNP XII/1 (2002); Bernhard-Walcher: Telemachos, in LIMC VII/1 (1994)