Orestés
Agamemnón és Klytaiméstra fia. Az apja haláláért való bosszúállásának történetét az epikus költők is ismerték: míg az Ilias éppen csak megemlíti, az Odysseiában Agamemnón halála és Orestés bosszúja mint Odysseus és Télemachos történetének lehetséges kontrasztja vagy párhuzama több helyen részletesen is szóba kerül. Az epikus költő szerint míg Agamemnón Trója alatt harcolt, Klytaimnéstra férje unokatetsvérével, Aigisthosszal élt együtt, aki azután megölte a háborúból hazatérő Agamemnónt. Az ifjú Orestés hősiesen bosszút állt az apjáért: végzett a gyilkos Aigisthosszal.
Az Orestés-történetet a Nostoi című ciklikus eposz is elmesélte, ismeri pseudo-hésiodosi Nőkatalógus, majd megjelenik a kardalköltészetben is. Stésichoros (Kr. e. 7. század) igen töredékesen fennmaradt Oresteia című kardala, amennyire kikövetkeztethető, több részletben is rokonságot mutat a későbbi tragédiák ábrázolásával. Klytaiméstrának, úgy tűnik, fontos szerep jutott a gyilkosságban, Orestést pedig valamiképpen támogatta Apollón. Pindaros 11. pythói ódájában a "kegyetlen asszony", Klytaiméstra öli meg a Trójából hazatérő Agamemnónt. Orestést nővére, Élektra nagybátyjukhoz, Strophioshoz küldi Phókisba, ahol annak fiával, Pyladésszel együtt nő fel. Orestés bosszújának mind anyja, mind Aigisthos áldozatul esik.
Orestés bosszútörténetéről a legrészletesebb kép a tragédiákban rajzolódik ki. Aischylos egyetlen fennmaradt trilógiája, az Oresteia ezt a történetet dolgozza föl. Az első darabban (Agamemnón) Klytaimnéstráé a főszerep férje meggyilkolásában. Az Áldozatvivők Orestés bosszújáról szól: Orestés anyját és Aigisthost is megöli, de a középpontban ezúttal nem a bosszúállás motívuma, hanem az anyagyilkosság bűne áll. A trilógiát záró Eumenisek-ben az Erinysöktől hajszolt Orestést Delphoiban Apollón jóindulattal fogadja, és felszólítja, hogy menjen Athénba, ahol az istenek – Pallas Athéné döntő szavazatával – fel is mentik a büntetés alól.
Az epika pozitív hőséből tehát a tragédiákban anyagyilkos lesz. Ez a motívum foglalkoztatja Sophoklést is Élektra című tragédiájában, Euripidés pedig (a szintén Élektra címet viselő darabjában) az Erinysöktől üldözött Orestés lelkiállapotát teszi központi témává. Orestést a szörnyű tett elkövetésében nővére, Élektra, és hűséges gyerekkori barátja, Pyladés is támogatja, tettének igazolásául pedig Apollón jóslata szolgál: a delphoi isten parancsolta meg apja halálának megbosszulását.
Euripidés az Orestésben tovább szövi az életéért harcoló anyagyilkos hős sorsát, aki a darab legvégén a deus ex machina-ként fellépő Apollóntól kapja meg a felmentést. Egy másik Euripidés-darabban (Iphigeneia Taurisban) Orestés szintén Apollón jóslatát követi, hogy megszabadulhasson az őt egyfolytában üldöző Erinysöktől. A távoli taurosok földjéről, ahol váratlanul nővérével, Íphigeneiával is találkozik, hazahozza Artemis szobrát, és Attikában új Artemis-kultuszt alapít. A vérbűntől való megtisztulása után Menelaos és Helené lányát, Hermionét veszi feleségül, és Mykéné uralkodója lesz (Euripidés: Andromaché).
Sírja Tegeában, ill. a Tegeából Thyreába vezető út mentén állt (Pausanias 8.54.4). A Kr. e. 6. században – Hérodotos beszámolója szerint – innen vitték el csontjait a spártaiak a delphoi jósda tanácsára (1.67–68). Spártában az agorán a Moirák temploma mellett helyezték sírba (Pausanias 3.11.10).
Irodalom
Käppel, L. „Orestes”: DNP IX (2000) s. v. (17–19)
Höfer, O., „Orestes”: LGRM III/1 (1897–1902) s. v. (955–1014)