Mykéné Homéros által megénekelt egykori gazdagságáról leginkább a lelőhelyen feltárt aknasírok mellékletei révén alkothatunk fogalmat. Az erődített település nyugati lejtőjén két térben elkülönülő, kőfallal körülvett, kör alakú sírkörzetet (A és B) tártak fel, amelyek a helyi uralkodó réteg tagjainak páratlan gazdagságú temetkezéseit tartalmazták. Eredetileg mindkét sírkörzet a falakon kívül helyezkedett el és a fellegvár nyugati oldalán elterülő nagy temető részét képezte. A két sírkörzet temetkezései a mykénéi kor elejére keltezhetők: a B sírkör temetkezései Kr. e. 1650 és 1550 közé (MH III – LH I), míg a híresebb A sírkör aknasírjai Kr. e. 1600 és 1500 (LH I) közé tehetők.
A falakon belül található A sírkerület felfedezése Heinrich Schliemann nevéhez köthető, aki Agamemnón és társai nyughelyét keresve bukkant rá a sírkörzet öt aknasírjára 1876-ban. Schliemann a sírokat a felszínre hozott mellékletek pompája alapján a híres mykénéi király és a királyi család más tagjainak temetkezőhelyeként azonosította. Ehhez Pausanias leírását vette alapul, amely szerint a Trójából hazatért Agamemnón és vele együtt meggyilkolt társai holttestét – ellentétben az összeesküvők, Aigisthos és Klytaimnéstra maradványaival – a fellegvár falain belül földelték el (Pausanias II.16.7). A sírok rétegtani helyzete és a sírmellékletek típusai alapján azonban ma már világos, hogy az itt eltemetett személyek a mitikus trójai háború koránál 300–400 évvel korábban éltek. Az A sírkör 6. aknasírját a Schliemann ásatásait folytató Panagiotis Stamatakisnak találta meg 1877-78-ban. A B sírkörzet temetkezései az 1950-es évek elején, a Klytaimnéstra-tholos rekonstrukciós munkálatai során kerültek elő; feltárásuk 1951 és 1954 között zajlott Ioannis Papadimitriou és George E. Mylonas vezetésével.
B sírkerület
A B sírkerület a várfalakon kívül, a későbbi Oroszlán-kaputól kb. 130 méterre nyugatra helyezkedik el. Az ásatások során egy 28 méter átmérőjű kör alakú, szabálytalan terméskövekből épített falra bukkantak, amelyen belül 26 különböző méretű és mélységű, sziklába vájt sír került elő (a görög ábécé betűivel jelölve: A – Y). A sírok közül 12 egyszerű gödörsírnak vagy cisztasírnak bizonyult, 14 viszont gondosan kialakított aknasír volt. Az aknasírok mélysége a 3,5 métert is elérhette, oldalaikat kövekkel falazták fel, aljukat kavicsággyal bélelték, tetejüket pedig fagerendákkal, kőlapokkal és földdel fedték be. Egyes sírok fölé faragott kősztélét állítottak, amelyet csigavonalas ornamentikával, ill. vadászjelenetekkel díszítettek. A sírokból összesen 35 csontváz maradványai kerültek elő. Az elhunytak többsége férfi volt, de nőket és gyerekeket is találtak – genetikai vizsgálatok alapján az egy sírba temetett egyének szoros vérségi kapcsolatban állhattak egymással. Az elhunyt harcosok és családtagjaik sírmellékletei között bronzfegyverekkel, aranyékszerekkel, kerámia-, arany-, ezüst- és bronzedényekkel találkozunk, amelyek az eltemetettek magas társadalmi rangjáról árulkodnak. Különösen értékes tárgy lehetett egy elektronból készült maszk, egy kacsafejben végződő fülű hegyikristály tál és egy figurális díszű, vésett ametiszt gemma.
A sírkerület
A B sírkerülettől keletre, az akropolisz nyugati lejtőjén kissé magasabban alakították ki a szintén kőfallal határolt, 27,5 méter átmérőjű A sírkört, amely összesen 6 aknasírt tartalmazott (római számmal jelölve: I – VI). Az aknasírok méretüket, mélységüket és kialakításukat tekintve sokban hasonlítanak a B sírkör kövekkel bélelt aknasírjaihoz. A 6 sírban összesen 19 temetkezést tártak fel, amelyek mind csontvázas rítust követtek. A mellékletek gazdagsága a késő bronzkori Égeikumban egyedülállónak mondható: többek közt aranymaszkok (pl. Agamemnón maszkja), aranylemezek, aranykorongok és aranydiadémok, arany- és ezüstcsészék (pl. Nestór csészéje), nemesfém bikafejű rhytónok, vésett aranygyűrűk, bronzedények, teljes fegyverkészletek, nemesfém- és niellóberakásos tőrök kerültek elő. Az elhunytak között férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel egyaránt találkozunk; kétségtelenül az uralkodó réteghez tartoztak. Kiterjedt összeköttetéseiket jelzi, hogy a sírjaikban talált leletek mind a négy égtáj felől érkeztek Mykénébe: krétai eredetű, ill. helyben, de minósi stílusban készült tárgyak mellett előkerültek baltikumi borostyángyöngyök, anatóliai ezüstedények, balkáni lószerszámok is. A B sírkerület néhány sírjához hasonlóan az A sírkör aknasírjai fölé is domborműves sírköveket állítottak, amelyeken az uralkodói ideológia kedvelt témáit, vadász- és harci jeleneteket ábrázoltak.
Az A sírkör eredetileg az akropolisz falain kívül helyezkedett el, azonban Kr. e. 13. közepén, a fellegvár bővítésekor az erődítésen belülre került. Bár a sírokat nem bolygatták, a sírkerület eredeti felszínének szintjét ekkor több méterrel megemelték, és két, függőleges kőlapokból álló koncentrikus peribolos fallal vették körül, amelyen az újonnan épült Oroszlán-kapu irányába egy bejáratot is nyitottak. Az aknasírok helyét jelző háromszáz éves sztéléket a magasabb térszínen újból felállították. A régészeti adatok alapján úgy tűnik, hogy az egykori temetkezőhely ezzel új jelentést kapott: temenosszá vált, ahol a Mykénében századokkal korábban uralkodó elhunyt ősök kultuszát ápolták.
Az A sírkerület aknasírjaiba az utolsó betemetkezés Kr. e. 1500 táján történt. A település későbbi időszakából hasonló gazdagságú temetkezéseket már nem ismerünk. A Kr. e. 15. századtól (LH IIA) az uralkodói nyughelyek egy új formája jelent meg Mykéné környékén is: az álkupolás tholos-sírok. Az itteni tholosokat feltehetően már az ókorban kirabolták, mert egyet sem sikerült közülük érintetlen állapotban feltárni.
Bodnár Csaba, 2021