Lexikon

A homérosi eposzok sajátos módon két történelmi korszakhoz kapcsolódnak. Egyszerre beszélnek a hősi múltként tisztelt, gazdag mykénéi kultúráról, s közben Homéros koráról, ami pedig a Kr. e. 8. sz. második felére tehető. Az eposzokban e két világ találkozása érhető tetten. A homérosi eposzok és a mykénéi kultúra közti kapcsolat felfedezése elválaszthatatlan Heinrich Schliemann német kereskedő nevétől. A homérosi eposzok vezették Schliemannt a 19. század 70-es-80-as éveiben, hogy felkutassa az eposzok híres helyszíneit, nemcsak Tróját, de Mykénét és más görögországi központokat is. Ásatásai nyomán és ösztönzésére tárult fel a mykénéi világ anyagi kultúrája, amiben ő és generációja a homérosi eposzok világát ismerte fel. A Mykénében talált arany halotti maszk Agamemnón maszkja, a Trójában talált arany ékszer Priamos kincse lett. És fordítva: láthatóvá vált, hogy a homérosi eposzokban emlegetett tárgyaknak: pl. Nestór serlegének, vagy Mérionés vadkanagyaras sisakjának a mykénéi kultúrában találni meg mását. A homérosi hősök bronzfegyverei, valamint az épületek gazdag leírásai, pl. Nestór vagy Alkinoos palotájáé, a mykénéi kort idézik, Homéros korában nem találni hasonlót. Miután azonban Michael Ventris angol mérnök a II. világháború után megfejtette a mykénéi kor írásbeliségét rögzítő ún. lineáris B táblákat, világossá vált, hogy a mykénéi kultúrát nem lehet azonosítani Homéros világával. A mykénéi kultúra nem egy fontos vonása ismeretlen az eposzok számára: az erős központi hatalmat kezében tartó mykénéi egyeduralkodó (wanax) sem ismerhető fel például a homérosi társadalomban. Ismeretlen az eposzok költője számára a mykénéi kori falfestményeken ábrázolt gazdag női viselet is. Ugyanakkor a régészeti kutatások felhívták a figyelmet arra, hogy az eposzok jórészt keletkezésük korának viszonyait tükrözik. Ez a kor pedig a mykénéi paloták pusztulását követő korszak, az ún. „sötét századok” végét, illetve a görög művészet geometrikus korát jelenti. Régészeti leletek sora igazolja a homérosi eposzok sok jellemzőjének Kr. e. 8. századi vonatkozását. Az eposzok temetkezési szabályai e kor szokásainak felelnek meg. Jól látszik ez a paloták pusztulása utáni korszak egyik fontos településén: az euboiai Lefkandin megtalált héróon (hérós-szentély) leletei feltűnően emlékeztetnek a homérosi eposzok halottkultuszára, Patroklos temetésének körülményeire. A mykénéi kultúra bukása utáni korra utal a vas általános használata és megmunkálási módjának ismerete is. Az epikus leírásnak meglepő párhuzamát találjuk Ithakának, Odysseus hazájának egy barlangszentélyében: tizenkét bronz tripust, háromlábú üstöt találtak itt, épp annyit, amennyit az Odysseia szerint Odysseus vitt haza ajándékba. A tripusok 8. századiak és egyaránt elképzelhető az is, hogy a homérosi eposzok e kiemelkedő emlékcsoport eredetének adják magyarázatát, mint az, hogy a leletben éppen ennek a hagyománynak a felújítását kell látnunk.
Heinrich Schliemannról lásd a Schliemann Múzeum honlapját.

Bélyácz Katalin, 2004