Lexikon

Ciprus

Ciprus (Kypros, Cyprus) a Földközi-tenger keleti medencéjének legnagyobb szigete, az Anatóliai-félszigettől délre, a szíro-föníciai partvidéktől nyugatra, a keleti Mediterráneum nagy civilizációinak találkozási pontján helyezkedik el. Természeti kincseinek, elsősorban érclelőhelyeinek gazdagságát mind az Égeikum, mind a Közel-Kelet lakói korán felismerték és igyekeztek hasznosítani; a sziget történeti időkben használt neve is összefügg a réz görög és latin nevével. E két adottságának köszönhetően Ciprus a bronzkortól kezdve csomópont-szerepet töltött be, és kultúráját egymást követő, vagy egymással egy időben a sziget partjain megjelenő népek határozták meg.

A késő-bronzkorban (Kr. e. 16–11. sz.) Cipruson városias települések köré szerveződő magaskultúra virágzott, amely a görög szárazföld központjaival is szoros kapcsolatban állt. A mykénéi kultúra hanyatlása, majd az ún. „sötét kor” évszázadai alatt jelentős népesség vándorolt be innen a szigetre, a történeti korban is sajátos görög dialektust beszélő közösségeknek adva életet, amint azt későbbi feliratos emlékek tanúsítják. Ezzel egy időben föníciai hajósok is településeket alapítottak Cipruson. A sziget így, különböző etnikai eredetű, városállamokban élő népességével viszonylagos virágzásban élte át a Kr. e. 11–8. század közötti viharos időszakot. A Kr. e. 8. sz. végétől a Kr. e. 6. sz. elejéig az Asszír Birodalom függőségébe került, a Kr. e. 6. sz. első felében egyiptomi, majd Kr. e. 545-től perzsa fennhatóság alá tartozott. A politikai hatalom gyakori változásai ellenére úgy tűnik, Ciprus lakosai, közösségei évszázadokon át képesek voltak sajátos helyi kultúra fenntartására: a sziget tárgyi emlékei a környező népek művészetének számos elemét befogadó, hasznosító, ám egyéni hangú művészeti kultúráról tanúskodnak.

Ciprus régészeti leleteit nagyjából a görög világ korszakait követő kronológiai beosztásban tárgyalják. Jellegzetes bronzkori kerámia-anyaga és fémművessége, a bronzkor végén a mykénéi művészet hagyományát tovább éltető vázafestészeti és kisplasztikai emlékei; görög és közel-keleti hatásokat ötvöző geometrikus vázafestészete; mezopotámiai, egyiptomi, föníciai, illetve keleti görög elemekből sajátos formanyelvet létrehozó archaikus kori szobrászata csak a Kr. e. 6. sz. végére került teljesen görög hatás alá. A klasszikus és hellénisztikus kori Ciprus művészetére már teljes egészében a görög stílusirányzatok követése jellemző.

Bencze Ágnes 2004