Lexikon

37 / 36

Kykládok

Égei-tengeri szigetek a görög szárazföld és Kréta között.

Egy ókori elképzelés szerint nevüket azért kapták, mert körbeveszik Délost, Apollón és Artemis születési helyét (a görög kyklos szó kört jelent). A szigetcsoport legfontosabb tagjai Paros, Naxos, Mélos, Siphnos, Théra és Mykonos. Fő jellegzetességük, hogy többükön gazdag márványbányák működtek, a legjobb minőségűek Paroson.

Kultúrájuk egyik virágkora a bronzkor, amikor Trójához, Krétához és a görög szárazföldhöz hasonlóan önálló kultúrkört alkottak az Égeikumban (kykládikus kultúra). A Kykládok bronzkori szobrászatának az idolok mellett a kőedény is jellemző műfaja. Az archaikus korban szobrászatuk révén játszottak nagy szerepet a görög művészet történetében (archaikus szobrászat), utána megszűnt önálló művészeti arculatuk.