Kréta 8300 négyzetkilométeres területével a mai Görögország legnagyobb szigete, kelet-nyugati hosszúsága kb. 250 km, míg észak-déli szélessége 12–57 km. A szigeten keresztül húzódó hegység legmagasabb pontjai a Fehér-, az Ida- és a Dikté-hegyek. Ezen a szigeten alakult ki Európa első magaskultúrája, az ún. minósi kultúra. Habár meghatározóak voltak a keleti vonásai, hiszen a szigetet elsőként benépesítők valószínűleg Elő-Ázsiából vagy Anatóliából érkeztek, mégis nagy mértékben különbözött a keleti kultúráktól. Már a neolitikumból származó leletek is jelentősek, a sziget fénykorát azonban a bronzkorban élte, amikor olyan híres paloták épültek, mint Knóssos, Phaistos, Mallia, Zakro. Ezekben palotaközpontokban szerveződött meg a sziget politikai és gazdasági élete. Kr. e. 1450 körül természeti katasztrófa rázta meg a virágzó krétai kultúrát. A tőle északra fekvő Théra (Szantorini) szigetén lévő vulkán kitörése hatását éreztette Krétán is. Ezt a válságot még sikerült kiheverniük, újjáépültek a paloták, de alig egy generációval később egy idegen, valószínűleg görög eredetű támadás söpört végig a szigeten, amelynek már nem tudtak ellenállni, és a krétai civilizáció elveszítette önállóságát. Az Kr. e. 9. és a Kr. e. 7. sz. folyamán újra jelentős kulturális központként működött, de a görög klasszikus korban már veszített jelentőségéből, és fokozatosan lehanyatlott. A krétai civilizáció hatása a görög szárazföld kultúrájára azonban maradandó jelentőségű, és a görög mitológiában is megőrizte kiemelt pozícióját, mint Zeus születésének és nevelkedésének helyszíne.