Lexikon

3 / 2

Eileithyia

Héra és Zeus lánya, a szülés, a női és gyermekbetegségek istennője, a várandós és szülő nők segítője. Neve feltehetően a ‘jönni’, ‘előhozni’ jelentésű tővel áll kapcsolatban (elyth-).
Homérosnál a „szülési fájdalmak szerzőjeként” (mogostokos), a „szülés gyámolaként” szerepel, mint pl. Polymélé és Hermés fiának születésekor:

„Neki ő gyönyörű gyereket szült,
Eudóroszt, aki gyors a futásban, bajnok a harcban.
Őt miután a szülésnek gyámola, Eileithüia
fényre vezette, s a napnak már meglátta sugárát…"
(Ilias 16.185–188. Devecseri Gábor ford.)

Sokszor nemcsak egyetlen istennőről, hanem Eileithyiák csoportjáról esik szó, mint pl. ebben a homérosi hasonlatban:

„Mint vajudó asszonyt, ha a szúró vad nyilak érik,
melyeket Eileithüiák lőnek rá a szüléskor,
Héra leányai, vad keserű fájdalmak adói:
így szállták meg a szúró kínok a hős Agamemnónt."
(Ilias 11.269–272. Devecseri Gábor ford.)

Krétai hagyomány szerint a szigeten, Amnisosban született (Pausanias 1.18.5), abban a barlangban, ahol a bronzkortól a római korig élt a kultusza. Fontos szerepet játszik a homérosi Apollón-himnuszban Létó segítőjeként (97–119), és Télephos születésénél (Euripidés, Télephos, fr. 696.5–7); Héraklés világra jövetelekor azonban Héra távol tartotta őt a vajúdó Alkménétől (Ilias 19.119). Pindaros (6. olympiai óda, 41–42; 7. nemeai óda, 1–3) és Platón (Symposion 206d) a Moirákkal társítják.

Görögország-szerte számos önálló szentélye volt (Pausanias szerint egyet pl. Helené alapított Argosban, egy másikat Phaidra Athénban); sokszor azonban közösen tisztelték más istenekkel, főleg Artemisszel, Apollónnal és Asklépiosszal. Gyakran előfordult, hogy alakja más, hasonló funkciókat ellátó istennőkkel keveredett, pl. Artemisszel (Déloson), Hekatéval vagy Hérával. Tiszteletének egyik jellemző módja a testrészeket ábrázoló tárgyak felajánlása volt.

A görög képzőművészetben nem szilárdult meg az ikonográfiája, ezért sokszor bizonytalan az azonosítása. Állandó szereplője az Ahéna születése-jeleneteknek (miközben az irodalmi hagyomány ebben az összefüggésben egyszer sem emlékezik meg róla). Az archaikus korból igen sok vázakép maradt fenn (a Kr. e. 7. századtól kezdve), amelyeken Zeus mögött állva, karjait felemelve (meglepetés vagy köszöntés gesztusaként) a vajúdó istent segíti. Az 5. századtól gyakran ábrázolják a Moirákkal együtt, sőt alakja keveredik is az övékével, míg a Moirák teljesen át nem veszik a helyét. Gyakran van jelen Dionysos születésénél; a vajúdó Létó mellett csak később (a 4. századtól kezdve) ábrázolták. Istengyűlés-jeleneteken nem egyszer tengeristenek között kapott helyet (Ókeanos, Néreidák), aminek az irodalmi hagyományban nincsen nyoma.
Bélyácz Katalin 2004 – Kulin Veronika 2016

Bibliográfia

Graf: Eileithyia, in DNP III (1997); Olmos: Eileithyia, in LIMC III (1986); Chantraine 2009, s. v. Eileithyia