Lexikon

Kismester-kylixek

Kismester-kylixeknek a feketealakos athéni vázafestészet egy népszerű ivócsésze-típusát nevezzük, amely nagyjából a Kr. e. 560 és 530 közti években volt divatban. Az athéni fazekasok korinthosi minták alapján készítettek először, a Kr. e. 6. század elején, talpas és két, enyhén rézsútos állású füllel ellátott ivóedényeket. Az edényforma a következő évtizedek során fokozatosan magasabbá és szélesebbé vált, talpszára karcsúsodott, arányai változtak, és ezekhez a változásokhoz igyekezett igazodni kifestésük rendszere is. A kismester-kylixek már magas talpon állnak, csészéjük kevésbé öblös, mint a korábbiaké, szájperemük felső része azonban világos vonallal elválik és enyhén kihajlik a vázatesthez képest. A díszítő mesterek alapvető problémája éppen abban állt, hogy motívumaikat harmonikusan illesszék ehhez a szerkezeti elemhez. Így született a kismester-csészék két nagy csoportja: a peremes-csészéké (angolul lip cup), amelyeken csak az edénytest alját vonják be fekete mázzal; felsőbb sávja és kihajló pereme vörösen marad és legfeljebb az utóbbi kaphat egy, két, vagy három alakból álló, takarékosan festett díszítést. A másik csoport a szalagdíszes csészéké (angolul band cup), amelyeken mind az edény alját, mind a kihajló peremrészt fekete máz fedi, a köztük vörösen hagyott sávban pedig miniaturisztikus alakok sora jelenik meg – elsősorban állatok, de esetenként emberalakos jelenetek is. A váza belsejét legtöbbször teljes egészében fekete máz borítja, de díszítheti kis méretű, gyakrabban csak növényi motívumokkal szegélyezett, ritkábban alakos tondó is. A vázákat díszítő mesterek a feketealakos athéni vázafestészet legjobbjainak kortársai voltak, sokszor finom kezű rajzolók, kiváló kézművesek, azonban már műveik méretei, szűkre szabott keretei miatt sem versenyezhettek a kortárs „nagymesterekkel” fantázia, eredetiség, monumentalitás dolgában. Jellegzetes és kiemelkedő minőségben dolgozó „kismester” pl. a Heidelberg-festő, vagy az előző festő-nemzedék nagy alakja, Nearchos fazekas fiának, Tlésónnak a csészéit díszítő Tlésón-festő (lásd attribúció). Az Antik Gyűjteményben őrzött darab is a Tlésón-festő egyik tanítványához köthető (ld. az 50.725 számú darabot).