Lexikon

278 / 277

Boiótia

A Közép-Görögország területén, az Euboiai-szoros és a Korinthosi-öböl között fekvő Boiótiát délről Attika és Megaris, nyugatról Phókis, északról Kelet-Lokris, keletről pedig az Euboiai-szoros határolja. Nagy kiterjedésű termékeny termőföldjeinek (elsősorban a Thébai-síkságon, a mykénéi korban lecsapolt Kopais-tó medencéjében) köszönhetően nem vett részt a görög gyarmatosításban. A síkságokat hegyvonulatok tagolják, a legmagasabb hegycsúcs a Boiótiát Phókistól elválasztó Helikón (1750 m), a mítoszok szerint a múzsák lakóhelye. Legjelentősebb települése a virágkorát a késő-bronzkor idején élő Thébai volt. A történeti időkben a közelében állt a Kabeirion, a kabirok helyi kultuszának szentélye, egyben a régió fontos kultuszközpontja. Jelentős település volt még a bronzkorban Orchomenos, valamint a késő-mykénéi temetőjéről és fejlett terrakotta kisplasztika iparáról ismert Tanagra. Boiótia művészetére az elszigeteltségének is betudható befeléfordulás jellemző. Egyéni hangú művészi kifejezési formái a kerámia edények és a terrakották voltak. A nagy méretű kőszobrászat képviselői Apollón ptóioni szentélyéből ismertek. A görög történelem három fontos ütközetét vívták Boiótia területén: Kr. e. 479-ben a Plataiai melletti csata biztosította Hellás függetlenségét a perzsákkal szemben. A Kr. e. 371-ben Leuktránál vívott ütközetben az Epameinondas vezette thébaiak legyőzétk Spártát, ezzel átvéve a vezető szerepet Hellásban. A Kr. e. 338-ban Chairóneiánál elszenvedett görög vereség a Hellás feletti makedón uralom kezdetét jelentette.

Lebegyev Judit 2004